Sziasztok!

Jelenleg nekem hosszú hajam van. De kicsikoromban is, felnöttként is, inkább mindig rövid hajam volt.
Japánban mindig van divat… lányoknak néha rövid haj inkább divatos mint hosszú haj. Forditva is van. De inkább azt mondanám, hogy sok stílus talalható. Sok hosszú hajú lány is van. Sok rövid hajú lány is van.

Viszont, Magyarországon… ha körül nézek, majnem minden fiatal lánynak hosszú haj van.
Oké… nem “minden”, de talán 80% lánynak...Ez miért????

Nagyon régen amikor jöttem MO-ra elöször... ne haragudjatok... de azt gondoltam, hogy magyar lányok nem divatosak.
Akkor mindenkinek régi stílus ruha volt rajta. Akkor meg nem volt MO-on H&M se, Zara se. Arra emlékszem, hogy csak Mango volt akkor.
Számomra magyar lányok egyaltalán nem voltak divatosak, viszont, azt látam, hogy sokannak szexi ruha volt rajta. Mini szoknya, vagy nagy cici mutató ruha.

Akkor egy utazasi irodanál dolgoztam magyar kollégakkal.
Közöttük fiatalok is voltak, de olyan szexi ruhakkal jöttek mindig, ami nem munkahelynek való. Számomra elég furcsa volt.

Akkor sok japán barátnőm volt, aki Liszt Ferenc Akademianál tanult.
Ott olyan osztály is volt, csak japán deáknak való.
Egyik lány azt meselt nekem, hogy egyik nap, egy magyar tanár azt mondta japán deáknak „Miért nektek olyan ruhak vannak rajta? Ti vagytok lányok, szoknyákat fel kellene visélni”.
Ha Japánban, egy tanár ilyen dolgot mond, elég nagy botrány lesz.

Miért lányoknak fel kell viselni szokonyákat?
Miért sok lánynak hosszú haj van?

Úgy érzem, hogy magyar lányok nagyon probálnak nőnek lenni. Nem tudom miért.
Ezt egy amerikai lánynak is mondtam, és ő is ugyanaz látja MO-on.

Amielött jöttem MO-ra, mindig azt hittem, hogy europai embereknek nagyon modern gondolatai vannak, de most már tudom, hogy nem mindig így van.
Néha meglepődök mennyire régi módon gondolnak az ittani emberek.
Néha japánokat sokkal modern népnek érzem. :D

Sziasztok!
Mostanában úgy érzem, hogy sok arab embereket látom az utcán.
Többszor látom olyan lányokat, akiknek van sálok a fejeken.
Megmondom őszintén nagyon jónak talalom azokat a sálokat, mert Budapesten nem tiszta a levegő, és emiatt nem marad tisztán a hajam sokáig.
Persze nem használok azokat a sálokat, de nem találok rossznak...

Mostanában néhany arab lányokkal ismerkedtem.
Egyik Syriából, a második Iraqból, a harmadik Egyiptomból, a negyedik Iranból...
Szemelyesen nekem soha nem volt arab baratnőm.
Nem tudtam milyen emberek ők, de amit mutat TV-ben mindig valami szomorú dolog, ezért nem tudok mondani, hogy jó benyomásom volt róluk.

Viszont, amikor látam őket, nem tudtam hogy ök arabok.
Azt hittem spanyolok vagy olaszok.
Nagyon szépek és divatosan öltöznek. Teljesen olyanok voltak mint europai lányok.

Amikor beszélnek otthonokról, persze csak szomorú dolgokról tudtak mondani, de amikor más volt a téma, nem talaltam kölönbséget.

Egy iráni lány azt mondta, hogy otthon minden nőnek fel kell öltözni fekete nikábot, hanem rendőrök elkapnak őket.
Viszont, amikor találkozom vele, neki mindig nagyon szexi ruha van rajta.
Annyira szexi, ami én soha nem viselnék.
Kérdeztem tőle, hogy iráni ferfik nem  döbbenek meg, ha ezt látjak?
Azt mondta hogy nem.
Mert ök is tudjak, hogy külföldön ez normal és szabad.
Nekem ezt kicsit furcsanak hangzott...

Az iraqi lányval jó barátok lettunk.
Pontosan, ő nem iraqi, hanem kurd.
Nagyon szinpatikus és nyitott a kislány.
Bár semmit nem tudtam róluk, mindig azt hittem, hogy ök inkább zart emberek, de ez nem volt igaz. Legarább ő nem.
Neki már ferje van, de a kapcsolatról is nyitottan beszél.
Sokat nevetunk együtt. Nagyon jó barátok lettunk.

Viszont, azt is mondja, hogy mivel neki iraqi útlevele van, néha nagyon nehéz.
Peldául, jövőre Amerikaba akar menni és ott tanulni angolul.
Már bejelentkeztem egy iskolába, de nem tudja, hogy vizumt kaphatja-e.

Viszont neki magyarokkal baratkozni szinte lehetlen.
A ferjem se nem talalt jónak, amikor beszéltem neki, hogy egy iraqi lányval ismerkedtem.
Azt mondta hogy jó, de vigyázzak.

Nagyon sajnálom neki, hogy sokan ítélnek öt csak az útlevele alapján.
Biztos vagyok benne, hogy ha szemelyesen ismerkednek, sokan normalisnak tartanák öt.
Én is amikor magyarokról beszélek, sokszor egy kategoriába tesznek és az alapján beszélek róluk, de amikor szemelyesen találkozom, csak szemelyesen ismerkedni probálom őket, nem útlevele alapján.

Én nem azt gondolom, hogy beengedni kell azokat a bevándorlókat Magyarországnak.
Teljesen értem azokat az embreket akik nemet szavaznak.
Viszont, vannak olyan bevándorlók, akik mar itt vannak.

Úgy gondolom, hogy nem jó őket bantani, mert már beengedték és itt vannak.
Nekik is kell tanulni magyarokról és probálni bemenjenek magyarok közé, de magyaroknak is segiteni kell őket, hogy ne legyenek külön.
Amikor beengedték, abban a pilanatban magyarok is kapnak felelőséget, szerintem.
(ha ezt nem akarjak, akkor tényleg nem szabad beengedni, szerintem.)

Tudom, hogy igy mondani könnyű. Megcsinálni sokkal nehéz, de ha ott van egy jó szivű kislány, akkor mindegy ö arab vagy nem.
Nem kell bantani őt. Csak baratkozni kell.
Más kurtúrat ismerni nagyon érdekes dolog. :)

Sziasztok!

Valamikor látam, hogy egy magyar fiú azt írt, hogy japán lányval akar ismerkedni.
Ezt magyarul írta, ezért nem is tudom, hogy hány japán lány értettek ezt, de remélem hogy majd találni fog egyet. :) 

Viszont, mostani japán fiatalok kicsi mások mint az én generációm. (nem mondom hány éves vagyok, de nem húszas…)
Néha találom erról a cikket. Összeírok, amit eddig olvastam.

1, Nem érdekelnek autókra.

Azt mondják, hogy mostani japán fiatalok nem érdekelnek autókra.
Japán gazdaság rosszabb mint régen. Nehezebb találni jó munkat, és ha talál egyet, akkor is nem biztos, hogy eleget kap.
Mostani fiatalok ezt a valóságot nagyon jól tudjak, ezért nem érdekelnek penzt költeni.

Városban tömegközlekedés általában nagyon jó. Ezért nem igazán kell autó.
Ha hétvégen akar valahova menni, akkor is mindenhol dugó van.

Sőt, Japánban autót tartani sokkal drágabb mint MO-on.
Muszáj egy parkolót találni és hivatalos szerződést kapni erról, de ez se nem olcsó.
Nagyon sokba kerül egy autót tartani, ezért mostani fiatalok már nem is érdekelnek.

Az autó ipárnak ez nem jó. Valahogyan akarnak változtatni, de nem könnyű ezt a trendot változtani.

2, Nem érdekel külföldre menni.

Amikor Japánban voltam, mindig el akartam menni onnan.
Nem csak én voltam ilyen, hanem voltak mások is.
Amikor ott voltam, csak dolgoztam, és nem akartam más dologra penzt költeni, mert minding más országot akartam nézni, és ehhez kellet penzt.

Viszont, azt mondják, hogy mostani fiataloknak nem érdekes külföldre menni.
Egyik oka az ugyanaz mint autók.
Mivel nehéz penzt keresni, nem akarnak penzt költeni az utazásra se.

Tíz évvel ezelött, amikor azsiai embert látam az utcán, az mindig japánok voltak.
De most mindig kinaiak vagy koreaiak. Kevés japánokat találom az utcan.
Ez nekem nagyon furcsa.

3, Nincs barátnő vagy barát.

Erról ma reggel is olvastam cikket.
Azt mondjak, hogy mostani fiataloknak nem nagyon érdekes tarsat keresni.
18 éves és 34 éves fiatalok között, akik meg nem házasodtak, 70% ferfinek és 60 % nőknek nincs tarsa.

Sokan azt mondjak, hogy szerelemi diplomácia fárasztó dolog.
Sokkal könnyebb és jobban lehet élvezni az ugyanaz nemű barátaikkal tölteni együtt.
Ez valahogyan igaz, mert én is régen ugyanaz módon éreztem. :p  

Érdekes módon, azt is mondjak, hogy mostani fiatalok között nagyon sok szűz van.
Szexre se nem érdekelnek, mert fárasztó dolog.
Természetesnek tartom, hogy fiatalok érdekelnek erre az irányra, de úgy néz ki, hogy japán fiataloknak nem. :)))))

Nem is tudom, hogy mire érdekelnek mostani japán fiatalok. Nekem is elég réjtényesek. : )))))

Sziasztok!
Tegnap mentem a nyelviskolába vizsgát tenni, de azt mondták, hogy jól beszélek, és nincs náluk olyan osztály, amely nekem való.
Örülök, de nem örülök.
Sajnos ez az ingyenes magyar óra nem volt nekem való. Ezért tovább keresek más iskolat.

Ha Japánba mesz és ott akarsz élni, akkor valahogyan fogadnod kell az emberek szokásat és gondolatait, és jó lenne, hogyha te is úgy viselkedsz mint egy japán ember.
Mert így japánok is könnyebben fogadnak el téged.

Viszont, ez sajnos nem mindig könnyű dolog, mert ha egy felnött ember vagy, neked is van saját gondolatod, amely hiszel benne.
Néha találsz hulye sokást is, de jobb ha inkább élvezed, mint ellene lenni, mert ezt a szokást nem tudsz változtatni.   

Viszont, sajnos, én mindig küzdöm ezekkel.
Néha tényleg nem értem ittani embereket. 
Ma érról írni fogok.

Egyik nap, magyar szerelőkről beszéltem egy magyarral.
Úgy néz ki, hogy ez nem csak MO-on így van, hanem más országban is, de nekem nagyon furcsa, hogy ök nagyon ritkán jönnek a megbeszélt időpontban.
Sokannak nem érdekes, hogy vevőjuk várnak rájuk, és ha tudjak hogy késni fognak, akkor se nem telefonalnak, és minding vevőknek kell várni sokáig, náha egésznap is... ilyenkor nem is tudnak elmenni sehova, mert közben lehet jönni fog a szerelő.

Ha van ilyen szerelő Japánban, nem is tud penzt keresni.
Senki nem fog hívni őt, és senki nem is fizet neki.

Sokáig ném érttettem, hogy hogyan lehet ennyire rosszul viselkedni a vevőknek, de sajnos ez a valóság MO-on.
Valahogyan fogadnom kell, mert ezt a szokást nem tudok változtatni.

Viszont... amikor erról beszélgettem valakivel, azt mondta nekem, hogy „hát... megértem őket... nem haragszom rájuk, mert nehéz érni pontosan...sokszor van olyan helyzet nekik, hogy más vevőnél több munka lett mint gondolta, vagy nagy dugó van az utcán... úgyhogy sok oka lehet késni...”

És megdöbbentem erre a logikára!
Mai világban, mindenkinek van móbiltelefonja.
Ha késnek, akkor tudnak telefonálni vevőknek, de azt se nem csináljak, és azért nem csináljak, mert szárnak ránk.
de akkor is ez az ember, azt mondja, hogy megérti őket....???
Telyesen hülyenek néztem.

Nem gondolom, hogy mindenki így gondol mint ő, és ezeket a rossz szokást én nem tudok változtatni.
Viszont ezt a rossz szokást nem akarok tanulni.
És nem is akarok elfogadni ahogy ő, mert rossz dolog az rossz dolog.
Tiszteletet fontosnak találom. Ez hulyeség?

Szovál, néha ezekkel nagyon küzdöm, mert nekem is van olyan dolog, ami hisszem benne, és ehhez őszintén akarok maradni.

Amikor valakivel találkozom először, mindig a tiszteletemet probálom adni neki, különösen Magyarországon.
Ha nem ad vissza tiszteletet nekem, akkor már nem érdekel nekem.
Sokszor látom olyan embereket, aki szárnak idegenekre, de ezt nagyon rossz dolognak találom, és senkinek nem jó, szerintem, mert nem lehet tudni milyen ember ő.
Minden találkozás nagyon fontos. Tisztelet kell hozzá.

Persze vannak olyan emberek is, aki nagyon szimpatikusan viselkednek velem.
Ha tisztel engem, én is tisztelek őt, és ez nagyon fontos, mert majd körülöttem mindenki olyan ember lesz.
Így boldogan lehet élni, és ez a lényeg.

Sziasztok!
Véletlenul találtam ingyenes magyar órat külföldieknek.
Ma megyek vizsgat tenni. Nagyon izgalmas!
6 hónapos a program és hetente kétszer kell járnom az iskolara.
Biztos, hogy egyidő után uni fogok mint mindig, de eddig soha nem tanultam komolyan, ezért probálom most.
Szerencsére, az iskola nagyon közel van. Otthonról csak 5 perc gyalog.
Remélem, hogy jó tanárom lesz, és 6 hónap után ti is látni fogtok, hogy jobb lett a magyar nyelvem!

A múlthéten munka miatt, egy japán céghez mentem.
Ott volt egy japán tolmács, aki magyar, de régen a tanulás miatt Japánban volt.
Ebédeltunk együtt, de árra rájöttem, hogy néha nem értette amit mondok.
Néha furcsán válaszol, vagy néha csendben is marad.
Azért probáltam kicsit lassan beszélni és normal szavakat használni, nem szlenggel.

Megmondom őszintén, így nem igazán tudtam élvezni a beszelgetést.
Nem tudtam úgy beszélni mint japán barátokkal.
Japánul beszelgettem, de sajnos kicsit fárasztó is volt.

Viszont, árra is gondoltam, hogy biztos, hogy magyarok is ugyanaz módon éreznek amikor velem beszélgetnek.
Kicsit lassábban és egyszerú szavakkal kell beszélni velem.
Így gondolva, egy kicsit szomorú is lettem.

Aztán a ferjemtól is megkerdeztem, hogy velem beszélgetni az fárasztó?
Azt mondta, hogy nem.
Bár minding kicsit lassabban beszél velem (ezt nem tudtam!), már rászokott és nem fárasztó.
(Viszont, azt is tudom, hogy néha ideges lesz, amikor rosszul értem. Sajnos, nálunk ilyen sokszor van.)

Szerencsére, vagy nem szerencsére, bár Magyarországon élek, a munkahelyemen is mindig japánul beszélek, és az ittani nyelvem 70%a meg mindig japán nyelv.
Ezt szeretnék változtatni... A munkahelyemen nem lehet változtatni a nyelvunket, de legarább a privát életemben magyar vagy legarább angol nyelvre szeretnék változtatni.

Lehet majd japánul elfelejteni fogok... :p

Mai bejegyzésem lehet kicsit másképpen lesz...

Szerencsére, az olvasóim nagyon szimpatikusak.
Mindig félek amikor elosztom a bejegyzést, mert lehet nem tetszeni fog amit írtam, de eddig soha nem kaptam gonosz kommentot. Nagyon hálás vagyok, mert így támogatnak engem.

Amit tudok itt írni, csak azokat amit általánosítok magyarokról. Tudom, hogy mindenki más, és amit írok  természetesen nem mindig így van.

Viszont, azt látom, hogy sok olvasóim élvezi a blogomat, és kiváncsi vannak ahogyan nézi magyarokat egy külföldi. Azt is mondja nekem, hogy így tovább, és sokszor azt is hallom hogy igazam van, bár biztos néha téves is van.

Amikor egy külföldi akar tudni milyenek az ittani emberek, és akar barátokozni velük, az elsősorban általánosítani kell az embereket, és probál érteni őket.

Persze, mindinki más... de nem lehet ismerkedni mindenkivel, ezért megfigyel ahogyan viselkednek ők, és ebból probál tanulni őket.

Ezt nagyon természetes dolognak tartom. Ha valaki tud mutatni általánosítas nelkül hogyan lehet ismerkedni az ittani embereket egy külföldi, nagyon szivesen hallgatnám.

És gondolom, hogy ti azt élvez olvasni amit eddig tanultam. Vagy ez nem igaz??

Viszont, mindig vannak olyan emberek, akik mondjak nekem "Nem szabad áltánosítani minket, mert mindenki más".

Értem miert ezt mondjak, mert persze, mindenki más. Nem mindig így van ahogy gondolom, és nem vagyok hülye. Ezt már tudom!!

De jobban megérteni magyarokat, néha muszálj általánosíitani őket.
És ha valaki mondja nekem hogy ezt nem szabad megcsinálni, nekem teljesen úgy hangzik "nem szabad megérteni magyarokat." 
Viszont, biztos vagyok benne, hogyha nem probálom érteni őket, és 100% úgy viselkedek mint ahogyan Japánban, sokannak nem fog tetzeni és azt mondja nekem hogy "ez nem Japán!"

Ahogy többszor írtam, mindenki más...az elsősorban, ez alapján ismerdekem magyarokat, de nekem az is fontos, amit eddig általánosítottam és ebból tanultam. 

Mindig vannak olyan emberek azt mondjak nekem, hogy nem szabad általánosítani.

Közben, vannak olyanok is, akik hallani akarnak amit eddig általánosíttottam, és azt mondjak nekem, hogy igazam van.

Melyiknek van igaza?

Valamikor azt írtam, hogy nem szeretem sztereotípiat.
Egy kategoriaban tesznek engem, és az alapján kezdenek beszélni velem. Igen, ezt nem szeretem.

Viszont, valahogyan néha nekem is ezt kell csinálni magyarokkal, mert japán vagyok, nem magyar, és ez alapján tudom hogyan kell viselkedni velük.

Nem szeretem azokat az embereket, aki nem is lát a valóságot és csak szép dolgokat mond, mert sajnos, nem mindig így megy a valáságban, ahogy mondanak szépen.
A valóságban sok minden nagyon bonyorúan megy, de valahogyan kell élnom közöttük. 

Amikor Japánban voltam, nem is kellet általánosítani embereket mint itt, mert már tudtam ahogyan kell viselkedni emberek között és mindig voltak közös dolgok, amit nem is kellet tanulni.

Viszont, itt egy külföldi vagyok. Itt minden más. Tanulnom kell 0-ból.

Ma többen szólt nekem FB-on, hogy nem szabad általánosítani az ittani embereket. Ehhez akartam mondani valamit.

Úgy néz ki, hogy az olvosóim között nem csak magyarok vannak, hanem külföldiek is.
Néha vannak olyan emberek, akik azt mondjak, hogy tetszik a blogom, és motivaciót ad magyar nyelv tanulásra.
Ennnek nagyon örülök, de azt is kell mondanom, hogy nem szabad tanulni a blogomtól, mert sok hiba is van…!

Ahogy írtam sokszor, nagyon élvezem Mo-on élni, de azért ezt mondhatom, mert szerencsére van a munkahelyem Budapesten.

Japánban főleg egy logisztikai ügyintézőként dolgoztam (bár sok kölönböző munkat is tapasztaltam), szerencsére itt is ezt csinalom.

Csak mindig attól félek, hogy ezt a munkat majd veszíthetem el, különösen mert nagyon pici ez az iroda.
Ha valami nem jó, nagyon könnyen bezárni tudjak, és attól mindig félek.
És sajnos nemrégen hállottam egy rossz hírt is. Bár nem keresem új munkat (Addig itt maradok, meddig bezarnak), mindig félek, mert egy japánként nem könnyő találni egy jó munkat Budapesten. :(

Van meg egy dolog, amitól nagyon félek MO-on.
Ezt a félelemet soha nem tapasztaltam Japánban, mert ott jobb a rendszér, és valahogyan bízható is.
(Pérsze, ott is van sok problema, de gondolom, itt több.)

....Amitól félek MO-on...  MAGYAR KORHÁZI ÁPOLÁS... 

Szerencsére szemelyesen meg nem tapasztaltam rosszat.
Bár egészséges ember vagyok, fiatal korom óta van egy kis problema, és emiatt minden három havonta egy korházba járok.
(Nagyon sokáig nem is foglalkoztam vele, de amikor egy orvos-hoz jártam valami miatt, azt mondta, hogy kezelni kell ezt is. Csak azért járok)
Tavály egy szerencsétlen év volt, és sokszor a háziorvsom-hoz is jártam.
Szerencsére, úgy érzem, hogy mindkét orvos bízható. (bár új háziorvosom van most, és öt meg nem ismerem)

Viszont, azért félek magyar korházaktól, mert sokszor hállodtam milyenek ...
Azt hállodtam, peldául, hogy amikor nem szabad sós ételt enni betegeknek, akkor is nagyon sós ételt adnak.
Ezt egyáltalán nem értem miért. 
Kezelés miatt ott vannak, de ezek a rossz ételek miatt nem lesz jobb és tovább ott maradani fognak.
Azt látom, hogy ennyire nem érdekes a korházi személyzetekenek, és oda bekerülni nagyon félek.

MI EZEK!???

Amikor érkezek orvos rendelőhez, ott nince recepció.
Ez is nagyon furcsa számomra.
Amikor ott vagyok, az első mondat ami kell mondani az „Ki az utolsó?”  HANGOSAN!
Régen, nagyon aranyos, szerény kislány voltam.
Szerintem,  nem is tudtam kérdezni így hangosan, mert annyira szégyenlős voltam, de ha így maradtam volna, soha nem tudnék talalkozni magyar orvosokkal.

Meg egyet tudok mondani magyar furcsa szokásról... borravaló az orvosoknak.
Amikor Japánban jártam orvoshoz nagyon régen, kezelés közben el akartam utazni külföldre, ezért kértem engedélyt egy orvostól.
Engedte el, azért egy ajandékot vittem az utazás után.
Azt modta az orvas, hogy semmit ajandékot nem szabad elfogadni betegektól, és nem is fogadta el.

MO-on ez forditva van.
Ha nem ad ajandékot egy beteg, mar nem is foglalkoznak vele.
Mivel Japánban nincs ilyen rossz szokás, nem tudom mikor és mennyit kell adni, ezért mindig a férjem intézi.

Todom, hogy azért ilyen rendszér van MO-on, mert nincs penz korháznak.
Viszont magyar kormánynak rengeteg penz van.
Politikusoknak nem érdekes korházakkal foglalkozni, biztos azért, mert korházi rendszer változás-tól nem tudnak penzt keresni magyar politikusok
Inkább sok sport stádiumot épitnek, vagy ugyanaz utakat felújtanak, mert igy sokkal könnyebben el tudnak lopni a penzt. Ebben biztos vagyok.

Sajnos, miattuk magyar korházba bekerulni nagyon félek.
Ha végig egészségesen tudnék élni, akkor hamarabb is meghálnék.
Japánban nem is gondoltam volna ilyen dolgot, de itt MO-on sokszor gondolom.

Viszont van egy dolog, ami jobbnak találom MO-on Japánnal.
Valaki azt mondta, hogy nem minden korháznal igy van,  de ahova járok, mindig előre  időpontot lehet kérni, ezért amikor ott vagyok, nem kell sokáig várni a kezelésért.
Bár itt minden három havonta járok az orvoshoz, sztressz mentesen járok és sokkal könnyebb megy mint japán korháznal.
Ott mindig 2-3 órat szimán várni kellet (különösen azért, mert híres is volt az orvos).
Szerencsére elégedett vagyok ilyen borzasztó rendszér alatta is.
(És ha ezt mondom, mindig sokan meglepődnek.  : )))))

Nem szoktam sorozatokat nézni, de a hétvégen egy nagyon jó japán sorozatot találtam.
Az angol címe „It’s not that I cannot marry, I don’t”. (Magyarul ezt hogy mondhatom?)
Egy sikeres 39 éves doktor nő, akinek már 5 évig nincs tarsa, lett szerelemes egy ferfiba, és más ferfitól tanácsokat kap.
Ezek a tanácsok csodálatosok! Biztos MO-on is működni fognak és nagyon érdekesnek találtam.
Ez a sorozat azt is mutat, hogy mennyire nehéz közép kori nőknek, akik szinglinek maradtak.
Sok ferfi nem is nézi őket nőként, és azt gondolnak, hogy azért szingli, mert van valami hiba.
Szerintem, Japánban nehezebb a helyzet azoknak a nőknek. Vagy MO-on is ugyanaz??

Amikor mondom, hogy van a férjem, sokan azt gondoljak, hogy japán ferjem van.
Ha mondom magyar, sokan jobban mosolyognak, és közelebbnek éreznek hozzám.
Ez azért van mert sokan azt gondolnak, hogy japánok inkább japánokat szeretnek?
Ilyenkor vissza kerdezném, hogy magyarok is csak magyarokat szeretnek?
Lehet vannak olyanok is, de inkább nyitottak vagyunk. Különösen akik külföldön élnek.

Ma probálom összeirni mik jók magyar ferfikban, és mik nem.
A férjem az első és utolsó magyar számomra.
Más magyar ferfiakkal nincs tapasztalatom, de más nőktól hallottam, ezért azt írom.

Az elsősorban, sok japán nők nagyon szeretik „hölgyeké az elsőbbség”, mert Japánban ez forditva van.
Ha mennek sörözni nők és ferfiak, minding a nőknek jobban kell figyelni, és ha üres lett a pohar, akkor nőknek önteni kell a ferfiaknak.
Miert? Azért mert ez a szokásunk.

Persze, ott is egyire változik, de az alap ötlet mindig olyan, hogy ferfiaknak kint kell dolgozni a családért, és nőknek otthon.
Amiután a ferfi haza jött a munkaból, nőknek gondoznia kell, mert a ferfi sokat dolgozik kint és fáradt.
Nekem nincs ferfi testvérem, de nagyon sok elkényeztett japán ferfit látam, aki otthon semmit nem tud csinálni.

Viszont, Europaban, ez kicsit más képen van.
Amikor felszállok villamosokra, mindig ferfiak adnak az elsőséget nőknek.
Ezt nagyon szimpatikusnak látunk, viszont, azt érzem, hogy sok Europai nők úgy viselkednek mint hercegnők.
Annyira természetes nekik, hogy az elsősegget kapni.
Külnössen autó vezetőnők borzasztóak. Úgy vezetnek mint ő a világ központja, és nincs olyan ötlete, hogy másnak ad az elsőséget. Ez nagyon veszélyes is.

„Hölgyeké az elsőbbség „ köszöntően, sok japán nők szimpatikusnak találnak magyar ferfiakban.
Viszont, egy komoly problema van.
Sok magyar ferfinek nincs penz.... sajnos.
Megmondom őszintén, emiatt én se nem akartam magyar ferfit.
Nem is gondoltam, hogy magyar ferjem lesz, de mai napig mindig azt gondolom, hogy jól döntöttem, mert az életben nem csak penz számit.

Sok japán nő azt hiszik, hogy europai ferfiak sokat segitnek  házimunkaban, nem mint japán ferfiak.
Nagyon sok japán ferfi tényleg nem csinál semmit.
A tipikus házimunkajuk, szemeteset kivinni.
Ha valaki ezt csinál, akkor nagyon büszkén mesél másiknak és mutatnak hogy mennyire jó ferj ő.

Viszont, kiderül, hogy magyar ferfiak se nem nagyon csinálnak házimunkat.
Ez valami nagyon nagy csalodás japán feleségeknek, mert a házáság elött mindig azt hittek, hogy europai ferfiak nem ilyenek.
Magyar feleségeknek hihetetlenul sok dolga van. Hétköznap munkahelyen dolgoznak és aztán otthon mindennap főznek.
Szerencsére nekem nincs ilyen élet, és egyszerúen tiszteletem őket, mert nem is tudok elképzelni hogyan csinálnak.

Bár rosszul irtam japán ferfikról, bennunk is van jó dolog.
Ök jobban értik felelőséget a család iránt, és jobban megbizható, szerintem.
Japánban, mindig azt tanitnak, hogy te nem vagy a világ központja.
Azért itt vagy, mert mások is segítnek téged.
Ezért japán ferjek nem csak saját magukról gondolnak.
Jobban védnek a feleséget és gyereket, emiatt meg mindig kevesebb elválás van mint Europaban. (bár ott is változik sokat most már).

MO-on nehéz tervezni valamit, mert álandóan valtoznak.
Lehet, ezért, terv nelkül nagy dolgot csinálnak az ittani emberek.
Nincs elég penz, de hitelt kap és nagy házat épit, és aztán panaszkodik hogy nincs elég a fizetése.
Japánok sokkal jobban ovatosak, szerintem.

Szerintem, egy tipikus magyar ferfival hosszú házasságot tartani nem könnyű.
(Persze, midenki más. Lehet tipikus magyar ferfi olyan nem is létezik, de közös dolgok is vannak bennük, szerintem.)
Szerencsére, a ferjem nem tipikus típus, amely gondolom, ennek köszöntően, meg mindig nála akarok maradni.

Ha valaki akar japán feleséget, akkor azt javasolnám, hogy ne legyen egy tipikus magyar ferfi.
Szerintem, az magyar nőknek se jó. :p

(Ha sok hiba van, elnézest, kérek! Ezek az amit látam és hallottam MO-on, de ha van hiba, akkor szóljatok!)

P.S Elfelejtettem egy fontos különségról mondani, ami japán ferfi és magyar ferfi között van.
Japán ferfiak nem mondanak "Szeretlek" vagy olyasimi.
Nagyon ritkán talalható aki ilyesimit mond.
Europaiak többen mondanak az erzelmet, és azt is japán nők jobban szeretik. 

Ezen a héten a számitógépem tönkre ment és jelenleg csak a mobiltelefommal tudok internetezni.
Amikor a férjem nem használja a számitógepet, akkor övét használom.
Emiatt azóta keveset internetezek, de meglepően, jobban érzem!

Elötte majdnem egésznap a szamitógépem be volt kapcsolva.
Minden reggel miután ébredek fel, az első dolog amit csinalok, a számitógép bekapcsolodása volt.  
Egésznap valamit csináltam vele.
Mivel most internet nelkül több időm van, a férjem mellet ülve valamit más csinálok. Azóta házimunkat is jobban csinálok. Lehet az internetfüggő voltam?
Viszont, amikor nem működött a szamitógépem, annyira nem voltam szomorú. Nelküle jobban érzem.
Akkor is venni fogunk egy új gépet, szerintem, de nem fogok sokat hasznalni. Az biztos.

Lehet, nektek teljesen normalis dolog, és nem is tudom, hogy erról gondoltok-e, de úgy látom, hogy sok magyar nem szeret idegenekkel kapcsolatot.  Mivel régióta itt élek, tudom miert .
Sajnos ebben az országban annyi sok buta ember van, és emiatt sok rossz tapasztalatom is van.
Én is valahogyan kicsit zárt ember lettem, mert védeni kell magam hülye idegenektól.

Viszont,  ma nem barátságtalan magyarokról beszelek, hanem teljesen más dolgokról.

Ahogy írtam valamikor, Yokohama nevű városból jöttem.
Tokió-ból egy vonattal kb. 30 perc.
Mindig azt hittem, hogy Oszaka a Japán második legnagyobb városa, de nem így van. Nemrégen Yokohama lett a második. Lehet mondani, hogy Tokióiak és Yokohamaiak majdnem ugyanazok. A köznyelvet beszélunk, és jellemunk is hasonló.

Régen amikor meg voltam Japánban, egy Fukuokai baratnőm jött Yokohama-ba látgatni engem.
Angliaban ismerkedtem vele. Ő egy igazi Fukuokai lány volt. Fukuokai nyelvet beszél, ami cuki volt nekem.
Kb. 1 hétig volt nálam. Amikor vonaton utaztunk együtt, azt éreztem, hogy sokan nézett minket, mert elég erős volt a tajszólása.
Biztos, hogy ő is érezte, és sokszor azt mondta nekem, hogy mennyire hideg-szivű emberek vannak Yokohama-ban.
Nem értettem miert ezt mondja. Nem is teszett, mert nem is gondoltam hideg-szivű vagyunk.

Viszont, amikor külföldön vagyok. sok japánval ismerkedem, akik más részból jött.
És sokszor igaz, hogy Tokiói és Yokohamai emberek nem annyira baratságos.
(Tudom, hogy ez nem teljesen igaz. Vannak baratságos emberek is. Csak probálom általánositani.)

Peldául, néha lehet mondani, hogy magyarok kedvesebb mint Yokohamaiak és Tokioiak.
Összeírok miert.

1. Amikor átmegy egy ajtón és ha van valaki mögötte, akkor magyarok tartanak az ajtót a mögötti ember számára

Japánok nem csináljak.  Ha van valaki mögötte, akkor is nem érdekes és tovább mennek.

Viszont, ha aki mögötte van, egy ismerős, akkor kedvesen tartanak az ajtót számára.

2. Amikor utaznak vonaton vagy buszon, magyar fiatalok idősöknek adnak helyet.

Tudom, hogy nem minden magyar csinálja, de Japánban ez nagyon ritka.
Itt többen kedvesen csinalja.

3. MO-on, sokszor látom, hogy idegenek kezdenek beszélgetni, peldául, egy váróteremen.

Ez legarább Yokohamaban és Tokióban ritkán látható.
Idegenek nem beszélnek egymást.

4. Ha valakinek nagy taskaja vagy babakocsija van, akkor mindig van valaki, aki segit.

Ez Japánban, nagyon nagyon ritkan látható, és mindig ideges vagyok amikor hazaérek nagy bőröndöimmel, mert tényleg senki nem segit!!

Sőt, sokan „utálja” fiatal anyukakat, akik babakocsival utaznak vonaton.
Többszor is olvastam erról cikket.
Sokan panaszkodik rólük, mert azt mondjak, hogy zavarnak más utazókat.

Én japán vagyok, de ezt a panaszt egyáltalán nem értem.
Azt mondjak, hogy ha van babakocsija, akkor össze kell hajtani, és igy nem fog zavarni másikat.
De ha van kis babaja, akkor hogy lehet ez!?
Sajnos, ennyire gonoszak néha japánok!

5. Sajnos sok hajléktalan van Budapesten, és vannak akik penzt is adnak.

A férjem is sokszor ad kis penzt nekik.
Szerintem, Japánban nagyon kevesen adnak.
Sokan azt gondolja, hogy azert lett hajléktalan, mert lusta.
Én is igy gondoltam régen, és szerintem, tenyleg igy volt, mert akkor japán gazdaság nagyon jó volt, és rengeteg munka volt.
Most ott is más lett a helyzet, és több hajléktalan van, de akkor is sokan nem is adnak kis penzt.
Egyszerúen nem akarnak kopcsolatot velük, mert büdösök és piszkosok.

Egy szovál, sokszor van olyan pilanat, amikor „hideg-szivű”-nek talalom magyarokat, de nem mindig igy van.
Sokan csak akarnak védeni magukat hulye idegenektól, és néha rosszul is viselkednek, de van sok jó-szívű magyar is.

Ma ezekról a magyar jó oldalakról akartam irni.

Ne felejtsetek el ezket az oldalakat!
És probáljatok idegenekeknek is kedvesek lenni, mert azt majd kapjatok vissza!
(Ezt magamnak is mondom...)

P.S  Mivel nincs számitógépem, lassú lesz válaszolni kommentokra....

Foci meccset altalában nem szoktam nézni, de ma este is néztem EB-ot, és nagyon izgalmas volt a játek!
Megmondom őszintén, nem is gondoltam, hogy a magyar csapat nyérni tud.
Mivel sokszor hallottam, hogy nem erős a csapat, az első játek elött azt mondtam a férjemnek, hogy jó lenne legarább egyet nyérni.
Viszont nagyon  jól játszik a csapat, és remélem igy tovább mennek!!

Mivel régióta Europaban élek, különböztetni tudok mási europai népeket és arcakat, és természetesen EB-nál is látom sok fajta arcat.

Más Europaiakhoz képest, úgy látom hogy magyarok nem nagyon magások. 
(bár portugálok mellet magásnak látsottak)
Magyar fiatalok nagyon szépek és soványok, de sokan valtoztatnak egyidő után.

Ezt, magyar konyhára gondolva, természetesnek látom.
Magyar konyha között amire nagyon meglepettem elöszőr, az tepertő volt.

Van egy kedvenc japán étel... Szukijaki-nak hivnak.

Ebbe néhany nagy darab zsirt mindig tette  bele az apám, és evette.
Mindig nevettem rajta, mert gusztustalannak éreztem.

Viszont látam tepertőt Magyarországon...
Úgy túnt nekem az az egészségtelen kaja csúcsa...!  :(((((((

Ezt a ferjem nagymamaja is néha főzött, és érre is meglepődtem, mert Japánban idősek jobban vigyáznak a saját egészségre, es ilyen ételt nem esznek.
Szerencsére tepertő nem a kedvenc kajam. Egyértelműen nelküle is tovább tudok élni.

Vszont magyar konyhat nagyon szeretem, és sajnos én is kicsit hiztem amióta jöttem MO-ra. :(

Mint sok europai nem tud különböztetni japánokat,  japánoknak is sokszor nehéz különböztetni Europai embereket.
Tudom, hogy sokan nem fog örülni, hogyha ezt mondom... ne haragudjatok... peldaul, sok japán nem tud különböztetni magyarokat és cigányokat.
Én se tudtam régen, de most már tudok általában.
(Viszont, zsidókat, svábokat és magyarokat nem tudok különbzötetni. Ez magyaroknak is ugyanaz??)

Ahogy előre is irtam, magyar fiatalokat szépeknek találom.
Amikor külföldre utaztunk, sokszor azt mondta a férjem, hogy ottani emberek nem szépek.
Itthon már rászoktunk magyar szépségre, ezért nem is gondolunk erról, de amikor más országban vagyunk, akkor sokszor erre jövünk rá.
Ezt Japánban is éreztem. Amikor ott voltam, sokszor azt gondoltam, hogy japánok nem nagyon szépek.
Viszont, ez a magyar szépség elég hamar tűnik el.
Sokszor látam olyan embereket, akik gyönyörű szép voltak a fiatalkorában, de tiz év mulva teljesen másnak néznek ki. .... lehet, sok tepertő miatt... :p
Japánban kevesennek van ilyen nagy változás, ezért mindig meglepődök, amikor ezeket a magyar változást találom.

Az átlagos magásság japán nőknek 158cm, miközben magyroknak 164cm.
Én pedig 161cm magás vagyok. Az jelenti, hogy a japán átlagnál kicsit magasabb, de a magyarnál kicsit kissebb.
Viszont kicsinek egyaltalán nem érzem magam, mert metróban sok nőt látom, aki alacsonyabb mint én, bár sok magyar azt mondja nekem, hogy kicsi vagyok.

Amikor Japánba ment a férjem, azt mondta nekem, hogy japán ferfiak magásabbak voltak mint gondolta.
Mindig azt hitte, hogy alacsonyak japán ferfiak.
A japán ferfi átlágos magassága 172cm, miközben magyarnak 176cm.
A ferjem 178cm magás, de ott magásnak nem érezte magat .
(Viszont azt mondja, hogy sok japán nők bizony alacsonyak voltak.)

Mai bejegyzést ma deltán, tehát, a foci játék elött irtam, és a játék után kicsit javitottam.
A magyar megjelenésról akartam irni, de most úgy érzem, hogy valamit szépet kellet volna irni az ilyen jó meccse után...

Ezért, legarább  úgy végezem... 

Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!

Ria! Ria! Hungária!