Mostanában, amikor ráérek, magyar cikkeket olvasok és új szavakat tanulok ezekból.
Tegnap is egyet olvastam, és aztán egy negativ veleményet hagytam ott.

Ma reggel mentem vissza az oldalra, és azt találtam, hogy valaki gonoszan irt vissza nekem.
Nem akartam vele foglalkozni, ezért nem is irtam vissza. Viszont arra is gondoltam, hogy a blogomhoz inkább értelemes emberek jönnek, akik más kultúrara kiváncs. Ezért érdekesnek találnak a blogomat és kedvesen beszélnek velem.

Viszont, ha megyek más helyre, nem mindenki igy fogadnak el engem.
Lehet, hogy sokannak nem érdekes honnan jöttem. Égy azsiaiként néznek engem és azt gondoljak, hogy munkákat lopni jöttem magyaroktól.
... Sajnos néha vannak ilyenek is. Majd mesélek egy sztorit, és aztán tudni fogtok miert ezt mondom.

Különben is, ezért úgy döntöttem, hogy inkább csak itt irni fogok a veleményemet, mert nem szeretem azokat gonosz embereket. Itt nyugodtan irhatok és sokan kedvesen halgatnak rám.  :D

Tegnap este egy más cikket is olvastam. A cime "7 oka miert elmegyek innen Magyarországról”.
Nem volt türelem végig olvasni, mert ez egy angol cikk volt, és közben szomorú is lettem.

Itt egy norvég ferfiról irtak.
A szüllei magyar, de Norvegiaban született és ott nőtt fel.
Aztán jött Magyarországra, mert akkor azt gondolta, hogy ez az ország sokat fejleszteni fog és sok minden jobb lesz, ezért egy új életet kezdeni akart itt.

Viszont, 10 év után, azt láta hogy sok minden rosszabb lett, és mar reménytelen lett ebben az országban.

Eztán már nem olvastam tovább, mert szomorú is lettem.
Eztán csak fotokat néztem, de néhany szavakat is látam, ezért kerülbelül tudom mi volt irva.

Valami olyasmi volt, hogy Magyarorzság Orbán Viktror birodalma lett.
Az adókulcs nagyon magas, és az adóból fölöslegesen egy luxus rezidenciat épitnek neki Budai várban, miközben sokan szegényen élnek.
A harmas metrós ronda kocsi fotójat is mutatva, azt irt hogy a kormány nem csinál semmit az embereknek.

Sajnos sok minden igaz.
Én is néha ezekról gondolkodom, és nagyon szomorúnak érzem
Sok ismerősöm is ment el innen, és amikor talalkoztam a barataimmal akik itt élnek, sokszor erról a témáról is beszéltunk.

Ha akarok, én is el tudok menni innen.
Az igazából Japánban sok minden jobban és könnyebben megy.
Ha okosabb lennék, akkor már nagyon régen hazamentem volna.

DE, én itt maradtam.
Vannak ilyen külföldiek is. :D

Én azért maradtam, mert nagyon tetszett (most is tetszik) az ittani életem.
Mindig tudtam (és most is tudom), hogy nagyon sajnalni fogok, hogyha minden elhagyom ami most van és hazamegyek.
Számomra Japánból elmenni sokkal könnyebb volt, de innen elmenni nagyon nagy bátorság kell.
De gondoljatok bele, miert kell bátor lenni, amikor ez nem az amit akarok?

Viszont, munka nagyon fontos. Ha nem lett volna a munkam, akkor hazamentem volna, mert ha nem tudok penzt keresni, akkor szamlákat nem tudok fizetni.

És meg van valami nagyon fontos.

Amikor egy japán hölggyel talalkoztam, aki itt él, nagyon jó dolgot mondott nekem.

 "Magyarorzságon nagyon sok problema van. Sajnnos sokannak nehéz élete van.
De, ha kürölötted jó emberek vannak és szereted őket, akkor lehet élvezni mindennapodat velük és szeretni fogod az ittani életedet és mar nem akarod elhagyni ezt az országot." 

Magyar valóság miatt, néha én is gondoltam, hogy rossz helyre jöttem, de ebben a mondatban egy igazságot találtam.
Erról nem is gondoltam, de nagyon egyszerú.

Ezt nem régen mondott nekem, és aztán gondoltam, hogy sok emberekkel kell talakoznom.

Egy szóvál, azt mondanám, hogy egy jó munka és jó emberek nagyon fontos.

Ha ezek meg van, akkor mindenki boldogan tud élni, szerintem.
A norvég ferfi irt össze azokat az okokat, de végülis azért ment el, mert valamelyik hianyzott neki, szerintem.