Sziasztok!

Ebben a blogban néha rosszul is irtam magyarokról, viszont meg senki nem irt vissza nekem csunyán.
Ez kicsi meglepő dolog számomra, mert ha valaki rosszul ir Japánról, biztos lesznek olyan japánok, akik azonnal bántanak.
Nekem vannak panaszok is magyarokra, de itt mindenki szivesen halgat rám. Ha nem egyetért velem, akkor is.

Szerintem, ti jobban tudjatok, hogy mindenki mási és mindenkinek van veleménye, és ezt el tudjátok fogadni.
Japánok inkább szereti egyformában lenni, ezert ha talál olyan embert aki másit mond, akkor azonnal bántanak. (Ezt interneten könnyen csinalható, mivel nem látja senki.)

Ez valami amit szeretem bennetek. Tovább bátran irok amire gondolok, és ha van veleményed, akkor szivesen hallgatom!

Mellesleg, tudjátok tanácsot adni hogyan össze tudok barátkozni magyarokkal?
Mivel nincs bizalom magyar nyelv tudásommal, tavály egy angol csoportba mentem sokszor, ahol sok magyar jött gyakorolni angolul.
Bár elég sokat mentem,  ott mindig felszínes volt a beszélgetés, és sokszor volt olyan pilanat, amikor csendben maradtunk.
Mivel nem tudtam elvezni, az idén meg nem voltam ott.

Viszont, nekem volt néhany magyar barátnőm.
Már nem talalkozok veluk, mert egyik olyan volt, aki állandóan huzudott. Nagyon vidám, vicces és sokat segitett nekem. Ezert szerettem őt és sokszor mentem hozzá, de azt nem értettem, hogy mindig volt valami hazugság. Mivel mindig olyan hazugság volt mint gyerekes, nem vettem komolyan, de egy nap olyan hülységet mondott, amit mar nem tudtam elfogadni. Ő az első magyar barátnőm volt, de elvesztettem.

A mási barátnőmmel is nehéz volt. Nagyon jó volt együtt lenni, de sokszor lemondott a találkozást.
Sokszor tudtam, hogy azert lemondott, mert mási programot talált, és inkább ahhoz akart menni. Ha nekem van mar egyeztetés valakivel, tudom, hogy inkább ahhoz menjek, vagy legarább minel hamarabb mondom, hogy ne legyen problema neki. Viszont neki nem volt érdekes, és ő is sokszor hazudott nekem. Mindig bizonytalan volt az egyeztetés, ezért már nem akartam tovább vele. 

Biztos, hogy sok normal magyar is van, de azt is mondhatok, hogy, ti, elég korlátozottak vagytok. :(
Veluk azért tudtam összebarátkozni, mert legarább nyitottak voltak.

Régen egy társas tánc oktatáshoz jártam a ferjemmel.
Nagyon vidám és szimpatikus hölgy volt a tanár, és elég sokan voltak az oktatásban.
Mindig a ferjemmel tancoltam, de egy nap mondta a tanár mindenkinek „Most cserelunk a tarsát! Tancoljátok mási emberekkel!”
Probáltam mási embert találni, de sokan nem akart másikkal tancolni és csak a parjánal akartak maradni.
Mindig tudtam, hogy magyarok nem szeretnek idegenekkel foglalkozni, de megdöbbentő volt, hogy ennyire!!
Nem szomorú dolog ez?

Biztos vagyok benne, hogy nektek is nem könnyű új emberekkel összebarátkozni.
Én mindig abban hiszem, hogyha azt akarok, hogy nyitottak legyennek hozzám az emberek, nekem kell nyitott lenni először.
Tudom, hogy néha van csalodás is, de ha ettól félek és semmit nem csinalok, akkor csak az ugyanabban maradok.

Mivel ujra tavasz van, probálom olyan programot találni, ahol új emberekkel talalkozhatok.
Remélem, hogy ott tudok szerezni jó barátokat!

(Lehet, hogy lesz olyan ember, aki levelezni akar velem ezután,  
de inkább előre mondom, hogy mai bejegyzésem nem jelenti, hogy levelező tarsat keresek.
Csak azt akartam irni, amire gondoltam néha.)