Japán feleségeknek panasza

2016. április 27. 09:50 - Mimichan

Most mar nem, de régen olyan csoportba mentem sokszor interneten, ahol sok japán feleségek jöttek, akiknek európai vagy amerikai férjük vannak.
Mindenki nem Japánban éltek, es ez a csoport nagyon érdekes volt, mert amikor valamiben panaszuk voltak, akkor oda jöttek, es másiknak meséltek. Akiknek külföldön élnek, nagyon sok sztressz vannak. Néha így ki kellet mondaniuk.

A csoport nem nagy, ezért mar minden tagok ismert egymást. Voltak, akik boldogan éltek. Voltak akik boldogtalanul éltek. Sok esetben, akiknek boldogtalanul éltek, férjük voltak annak okai.

Ott sokszor halottam egy ugyanaz problémáról. Az biztos, hogy ez az egyik különbség európai csaladok es japán csaladok között.

Sokan arról panaszkodtak, hogy majdnem minden hétvégén, vagy legarabb minden hónap kell menni a férjüknek szüleihez, es tölteni kell velük sok órát.
Voltak olyanok is, akik meg nem tudtak beszélni ugyanaz nyelvet, es ilyenkor nagyon unalmas es kelemetlen volt. Ha beszél a nyelvet, akkor is túl sokszor kellet menni hozzajuk, es sokan ez nem tetszet.

Ha csak férjük mennek, akkor a családja kezd aggodni van valami probléma a férj es a feleség között.

Azt se tetszett sokannak, hogy túl közel volt a kapcsolat a férje es anyukája között.
Voltak olyanok is, nem feleségétől kérdezik, hanem mindig a anyukájatol.

És ugy nez ki, hogy ez a probléma sok magyar férjüknek is vannak.

Ez valami normál szokás Magyarországon?
Magyar feleségük mit gondolnak erről?

Szerintem, általában japán családok nem annyira közel mint itt.
Ha valaki sokszor a szüleihez akar menni, akkor inkabb egyedül megy, ha a partner nem akarja.Es ehhez a családja nem mond semmit általában.

Nagyon kiváncsi vagyok. Szívesen hallgatom véleményeket tőletek!

(Szerencsére, nekem nincs ilyen probléma a férjem családjával. Nem szoktunk túl sokszor találkozni. Nekem pont jo így.)

13 komment

Címkék: Magyarország

marha2 2016.04.27. 10:12:05

Szerintem ez pont amiatt van, amit már te is említettél. Azt mondtad, hogy a magyarok nem olyan összetartó nép, mint a japánok, mert errefelé nem nagyon van se földrengés, se tájfun, tehát nagy katasztrófák ritkán történnek. Emiatt az emberek nem számítanak egymásra, nem gondolják, hogy valakiben is megbízhatnak, ez a bizalmatlanság pedig egyetlen helyen nem érezhető normál esetben. A család a magyar ember biztonsági zónája, egy olyan közeg, ahol jól érzi magát, kimond olyan dolgokat, amiket máshol nem stb... emiatt szereti a családi összejöveteleket.

Válasz erre

Barborka 2016.04.27. 10:17:02

Szerintem nagyon változó lehet. Nálunk pont fordítva van. Az én szüleimhez járunk gyakran, s nekik fontosabb, hogy sűrűn lássanak bennünket, tudjanak rólunk. Főleg az unokák megszületése után lett még inkább fontos. Ahogy idősödnek, nehezebben értik meg vagy fogadják el, hogy ha kicsit lazítani szeretnénk a dolgon. De a környezetemben is azt tapasztaltam amit írtál, hogy sértődés lehet belőle, ha nem az egész család vagy mindkét fél megy a szülőkhöz.

lidercke 2016.04.27. 10:35:32

Én magyar vagyok, és én sem szerettem sosem, hogy mindig menni kellett a párom családjához, legalább kéthetente. Most külföldön (Skócia) élek, és a saját családom is csak évente egyszer-kétszer látom, de nekem ez így elég. Szerintem inkább a 30 fölötti generáció szokása ez a "hétvégente mindig hazajárunk".

A legrosszabb karácsonykor volt, amikor nem tudtunk otthon lenni kettesben, mert végig kellett járni az összes családot, nagymamákat stb. Így a karácsony csak állandó menéssel telt, és persze ha nem mentünk volna, megsértődnek.

Mimichan 2016.04.27. 12:16:08

@Barborka: nagyon jol magyarázta!! Így minden érhető!! :D

Mimichan 2016.04.27. 12:21:44

@Barborka: Ha anyuka lennék, en is mindig akarnék látni a gyereket. Nem szeretnek minden hétvégén a férjem családhoz menni, de viszont, ha anyuka lennék, en is akarok ilyent kapcsolatot! :D

Mimichan 2016.04.27. 12:29:29

@lidercke: Wow! Te olyan vagy mint én! Minden értem amit mondod!! Minden normálisnak hangzik, amit te mondod! :))))

Talli Cica 2016.04.27. 22:04:39

Kedves Blogíró!

Kicsit összetett ez a kérdés amit feszegetsz. Én azt mondanám hogy régre visszanyúló történet ez.

A férfiak jobban kötödnek az anyukhoz mert amíg a férfi kint dolgozott a földeken az asszony vitte az otthoni farmot, az asszony bujtattaa háboruban a fiú gyermekeket, hogy ne haljanak az apjuk után a felesleges vérontásban. így jelképezi a férfiak életében az anya a biztonságot és védelmet. Nagyonkevés férfi tudd rendesen "leválni" az anyjáról, ehhez kell egy erős Nő aki képes meg teremteni a saját család biztonságát. Ez a mai világban nagyon nehéz. Amit javasolni tudok,szervezzeteksok programot, szépen lassan és öszintén beszéljetek a témáról. Sehova nem vezet ha csöndben szendvedtek. Ha már idősek a szülök nálunk szokás gondozni őket és őket az unoka tartja életben, gyermeki örömeik lesznekegy időután, de elötte álljatok ki magatokért, ne foglalkozatok azzal amit más gondol, ha valaki egyedül meg és megkérdezik miért azt kell mondani, hogy a másiknakprogramja van, este meglepetéssel vár haza, stb.

Elnézést ha hosszan és túl komplexen fogalmaztam. Remélem érhető azért és picit tudtok ötletet meríteni belöle.

Mimichan 2016.04.28. 16:30:09

@Talli Cica: Szia! Köszönöm a kommentedet!
Minden értettem amit irtad, de ez a törtőnet nem csak Europaban, hanem japánban is igy volt. De japán ferfiak nem mint Europaiak vagy magyarok, akik mindig anyukakhoz mennek. Persze vannak olyanok is, de japán nők nem szeretnek ilyen fajtat, és ha a ferje ilyen, akkor sok problemat okoz. Japánoknak, a házsasség függentlénséget jelent. Ez nem jelenti, hogy nem gondoznak mar a szuleit. Ha van valami problema, persze segitnek. Japánoknak ez az Europai család kapcsokat túl soknak éreznek.
Éppen tegnap beszeltem erról egy braziliai lánnyal, akinek az ugyanaz problema van a magyar ferjevel, szoval ez nem csak japánok talalja, hanem mási emberek is.

A javasolatodat küldeni fogok neki. Köszönöm szépen!

tavilily 2016.04.28. 18:21:54

Szia!
Érdekes amit írtál, szerintem család függő. Az én családom nagyon összetartó! Közel lakunk egymáshoz, és egy héten többször is találkozunk. Máshogy nem tudnám elképzelni az életem. Ha lenne férjem, és ő is megszeretné látogatni a családját, én is elmennék vele szerintem :)

Volt japán cserediákunk egy évig és azt tapasztaltam, hogy teljesen máshogy állnak hozzá a családjukhoz, mint például én. Érdekes tapasztalat volt.

Mimichan 2016.04.28. 18:52:55

@tavilily: Igen, szerintem is család függő, mert a magyar ferjemnél nem látom ezt. De az biztos, hogy sok Europai meg magyar családnál ezt a szoros kapcsolatot lehet látni, mert Japánban nem igazán látam.
Nekem telyesen érthetó, miert panaszkodnak, mert ha a ferjem is ilyen lenné, én is biztosan panaszkodnám.

Thrixyyy 2016.05.01. 03:08:00

Kedves Mimi-chan!

Én is tapasztalom ezt a párkapcsolatomban, de nem érzem tehernek, mert én nagyon jól kijövök a párom szüleivel és fordítva is így van. Szerintem igenis nagyon fontos a családi összetartás, mert azok akik feltétel nélkül szeretnek és ismernek a szüleid, és akár a nagyobb rokonság. Számomra Karácsony, Húsvét ünnepei a családról szólnak. Vannak olyan ünnepek, mint Szentiván-éj, Valentin nap, ami a párokról szól.

Szerintem mindent meg lehet beszélni nyílt és őszinte kommunikációval, persze csak annyi információt kell adni, amennyit a szülők is meg tudnak emészteni. Ha valakinek meg gyereke születik, és el szeretne menni a párjával kettesben valahová, nagy áldás a nagyszülő, mert ő örömmel vigyáz az unokákra amíg a szülők pl egy közös vacsorára mennek kettesben, vagy több napra valahová.

Sajnos a japán feleségek idegennek érzik magukat az ilyen nagy összetartó családoknál, egyrészt a nyelvi problémák, másrészt a kulturális különbségek miatt is, de biztos több okot tudsz te is felsorolni. Nálunk nagyon fontos a család, az első szociális közösség ahová az ember születik. Nálatok a közös tanuló, vagy munkacsoportok erősebbek, ezért hatékony bármilyen munka, mert közös összefogással, jól szervezve végzitek. Habár nagyon sokat vagytok távol a családotoktól, és sajnos előfordul, hogy havonta, vagy 2-3 havonta az apa 1-2-szer látja a gyerekét, mert annyira távol dolgozik a saját családjától is. Ez szerintem azért baj, mert a saját fiát, lányát nem ismeri, csak az iskolai bizonyítványát, ami nem egy emberi lényt tükröz, érzelmekkel, gondolatokkal, hanem számokat, amik lehet, hogy azért nem mindig tökéletesek, mert nem teljes a családi összkép (érdemes a kötődéselméletet áttanulmányozni!!!).

Minden nép hagyományának megvannak az előnyei és a hátrányai. Szerintem az a fontos, hogy pozitívan álljunk hozzá, és úgy alkalmazkodjunk, hogy a saját énünket ne veszítsük el. Mindig meg lehet találni az arany középutat, ami igaz, hogy lemondásokkal is jár, de ha megbékél velük az ember, és élvezi azt amit sikerült megvalósítania, kiegyensúlyozott boldogsághoz vezethet. De ez nem jelenti azt, hogy mindent egy kedves mosollyal el kell viselni! Igenis ki kell mondani, ha valami nem tetszik, és meg lehet beszélni, hogy a "japán feleségek" is jobban érezzék magukat a házasságukban.

Egy európai, vagy amerikai kapcsolat partnerkapcsolatot jelent. Nem hierarchikus férfi központú kapcsolatot, mint általában Japánban: a férfi szava az első, ha nem tetszik tűrni kell. Európában egyenlő emberek vagyunk és ha szépen, összeszedetten egy japán feleség elmondja a problémáját az európai, vagy amerikai férjének, normális esetben ő meghallgatja és közösen találnak rá kompromisszumot: kicsit mindketten lemondanak, de mindketten boldogabbak lesznek hosszú távon.

Ha csak mosolyogva tűrnek, és soha nem mondják el mi bántja őket, a férjük azt hiszi nincsen semmi baj, pedig éveken keresztül szenvednek e miatt. Remélem segítettem neked és a sorstársaidon is. Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült ez a komment.

Mimichan 2016.05.01. 10:43:57

@Thrixyyy: Szia! Köszönöm a kommentodat! Nagyon örülok, hogyha miden magyar igy gondol, és minden jó megy ahogy mondod.... de valóságban is tényleg igy szépen megy minden? Amiután ezt a bejegyzést irtam, sok magyar irta vissza nekem. Sokan magyarazzták nekem mennyire jó dolog ez, de voltak olyanok is, akik mondtak hogy ezzel a szoros kapcsolattal kell vigyazzni, mert néha tönkre tesznek a házassogot is. Azt is hállodtam, hogy sok viccek is vannak a par szulleiról. Persze, elhiszem, hogy sok magyarok jól tudjak tartani ezt a szoros kapcsolatot, de nekem inkább termeszetesnek hagzik ezek a negativ oldalak.

Sajnos nem mindekivel lehet megbeszélni. Ha tényleg igy van, kevessebb lenne a elválas is. Gondolom, hogy a parval konnyebben lehet megbeszéni és érteni egymási, de a par szuleivel, ennel nehezebb.

És japán feleséggekkel kapcsolatban... olyan tipus, aki csak mosolyogva elfogad minden amit a ferj mond, olyan japán nő mar nem létezik. Ök nyilvánosan igy viselkednek (amikor a par szulleinél is), de amikor egyedül vannak, akkor őszintén mond miden a párjának. Ez a japán feleség. (A ferjem is jól tudja erról. :))))))
Szovál, europai ferjek is tudjak, hogy nem tetszik nekik ez a szoros kapcsolat, de ök nem tudjak valtoztatni, mert a jó fiaként akarnak maradni a szullei számára. Sok japán úgy érzil, hogy a ferj nem is hallgatnak rá. Ezért sokan panaszkodnak.

Kék Hajnal 2016.11.26. 17:26:36

Megértem, amiről mesélsz. Szerintem is családtól függ.

Az én családomnál sosem volt szokás annyira a nagy ceremoniális vendégeskedés, ezért engem is zavart sokáig az ilyen kötelező látogatás.

Nagyon jóban vagyok édesanyámmal és a testvéremmel, telefonon sokat beszélgetünk és élőben is meglátogatjuk egymást, de sosem azért, mert születésnap, névnap vagy vasárnap van, hanem mert éppen úgy érünk rá, vagy valami praktikus dolog van, például anyukám levágja a hajam :)

Ellenben anyósom nagyon-nagyon szeret nagy családi vendégségeket tartani (szerencsére ez nem olyan gyakori, egy-két havonta van csak).
Ezt nagyon nehéz volt megszoknom, mert olyankor ideges volt egész idő alatt, izgult, hogy minden tökéletes legyen, és nehezen oldódott fel a hangulat. Nem értettem (és most sem értem), miért nem lehet ezt lazábban csinálni. Szerintem megfelelési kényszere van, mert mindig gyakran mondogatja, hogy fél attól: mit fognak szólni mások: elég finom-e a főztje, elég tiszta-e a lakás stb.
Az én családomat ez sosem érdekelte. Ha összegyűlünk, nem érdekel minket a lakás állapota, a terített asztal, nem baj, ha valaki összekoszolja a terítőt, hanem az a fontos, hogy mi újság a másikkal, és nagyokat nevetünk, jókat beszélgetünk.

Ezért sokáig nagyon utáltam az anyósom vendéglátását, mert szorongó volt a hangulat.
Na meg az a legrosszabb, hogy kötelező menni. Volt párszor, hogy lebetegedtem, mikor ilyen szülinapi ebéd volt, és nem mentem. Anyósom viszont nem hitte el, hogy tényleg beteg vagyok, azt mondta, biztos őket utálom, azért nem mentem.
Ezután persze még kevésbé volt kedvem menni, és még jobban féltem a vendégségek előtt, nehogy beteg legyek, vagy ilyesmi...

Most már sok év után egy kicsit jobban viselem ezeket az alkalmakat, de csak azért, mert megértettem, mennyire szorong és fél ilyenkor, és kicsit sajnálom őt. De továbbra sem tartom jónak ezt a fajta vendéglátást.
A férjem sem szereti ezeket. Viszont ha olyankor látogatja a szüleit, amikor nincsen ünnepség, csak egyszerű hétköznap, akkor anyósom is nyugodtabb.

HAKO készitő naplója