Mostanában, amikor ráérek, magyar cikkeket olvasok és új szavakat tanulok ezekból.
Tegnap is egyet olvastam, és aztán egy negativ veleményet hagytam ott.

Ma reggel mentem vissza az oldalra, és azt találtam, hogy valaki gonoszan irt vissza nekem.
Nem akartam vele foglalkozni, ezért nem is irtam vissza. Viszont arra is gondoltam, hogy a blogomhoz inkább értelemes emberek jönnek, akik más kultúrara kiváncs. Ezért érdekesnek találnak a blogomat és kedvesen beszélnek velem.

Viszont, ha megyek más helyre, nem mindenki igy fogadnak el engem.
Lehet, hogy sokannak nem érdekes honnan jöttem. Égy azsiaiként néznek engem és azt gondoljak, hogy munkákat lopni jöttem magyaroktól.
... Sajnos néha vannak ilyenek is. Majd mesélek egy sztorit, és aztán tudni fogtok miert ezt mondom.

Különben is, ezért úgy döntöttem, hogy inkább csak itt irni fogok a veleményemet, mert nem szeretem azokat gonosz embereket. Itt nyugodtan irhatok és sokan kedvesen halgatnak rám.  :D

Tegnap este egy más cikket is olvastam. A cime "7 oka miert elmegyek innen Magyarországról”.
Nem volt türelem végig olvasni, mert ez egy angol cikk volt, és közben szomorú is lettem.

Itt egy norvég ferfiról irtak.
A szüllei magyar, de Norvegiaban született és ott nőtt fel.
Aztán jött Magyarországra, mert akkor azt gondolta, hogy ez az ország sokat fejleszteni fog és sok minden jobb lesz, ezért egy új életet kezdeni akart itt.

Viszont, 10 év után, azt láta hogy sok minden rosszabb lett, és mar reménytelen lett ebben az országban.

Eztán már nem olvastam tovább, mert szomorú is lettem.
Eztán csak fotokat néztem, de néhany szavakat is látam, ezért kerülbelül tudom mi volt irva.

Valami olyasmi volt, hogy Magyarorzság Orbán Viktror birodalma lett.
Az adókulcs nagyon magas, és az adóból fölöslegesen egy luxus rezidenciat épitnek neki Budai várban, miközben sokan szegényen élnek.
A harmas metrós ronda kocsi fotójat is mutatva, azt irt hogy a kormány nem csinál semmit az embereknek.

Sajnos sok minden igaz.
Én is néha ezekról gondolkodom, és nagyon szomorúnak érzem
Sok ismerősöm is ment el innen, és amikor talalkoztam a barataimmal akik itt élnek, sokszor erról a témáról is beszéltunk.

Ha akarok, én is el tudok menni innen.
Az igazából Japánban sok minden jobban és könnyebben megy.
Ha okosabb lennék, akkor már nagyon régen hazamentem volna.

DE, én itt maradtam.
Vannak ilyen külföldiek is. :D

Én azért maradtam, mert nagyon tetszett (most is tetszik) az ittani életem.
Mindig tudtam (és most is tudom), hogy nagyon sajnalni fogok, hogyha minden elhagyom ami most van és hazamegyek.
Számomra Japánból elmenni sokkal könnyebb volt, de innen elmenni nagyon nagy bátorság kell.
De gondoljatok bele, miert kell bátor lenni, amikor ez nem az amit akarok?

Viszont, munka nagyon fontos. Ha nem lett volna a munkam, akkor hazamentem volna, mert ha nem tudok penzt keresni, akkor szamlákat nem tudok fizetni.

És meg van valami nagyon fontos.

Amikor egy japán hölggyel talalkoztam, aki itt él, nagyon jó dolgot mondott nekem.

 "Magyarorzságon nagyon sok problema van. Sajnnos sokannak nehéz élete van.
De, ha kürölötted jó emberek vannak és szereted őket, akkor lehet élvezni mindennapodat velük és szeretni fogod az ittani életedet és mar nem akarod elhagyni ezt az országot." 

Magyar valóság miatt, néha én is gondoltam, hogy rossz helyre jöttem, de ebben a mondatban egy igazságot találtam.
Erról nem is gondoltam, de nagyon egyszerú.

Ezt nem régen mondott nekem, és aztán gondoltam, hogy sok emberekkel kell talakoznom.

Egy szóvál, azt mondanám, hogy egy jó munka és jó emberek nagyon fontos.

Ha ezek meg van, akkor mindenki boldogan tud élni, szerintem.
A norvég ferfi irt össze azokat az okokat, de végülis azért ment el, mert valamelyik hianyzott neki, szerintem.

Ez a bejegyzés nagy csalodást okozhat japán rajongóknak... viszont, ez a valóság!!

Úgy látom, hogy sokan érdekel japán kultúrakat és tradiciókat.
Sok fiatalok pedig nagyon szeretik japán animeket és mangakat.

Emiatt, vannak olyan magyarok, akik japán nyelvet is tanulnak.
Ennek persze örülök, viszont amikor talalkozom velük, sokszor úgy érzem, hogy sok dolgot félre értenek.

Viszont, tudnotok kell, hogy egy álltalános japán nő vagyok. Az nem normalis, hogy Magyarországon élek, de ha akartok tudni milyenek a japán nők, akkor egy peldat is tudok lenni... talán. :p

Ilyenkor mit vártok el tőlem?

Azt látom, hogy sokan várnak el japán kultúrat tőlem...  

Hiába.

Sokan kezdenek beszélni japán kálligráfiaról vagy Ikebana(japán virágkötészet)-ról vagy karate-ról, vagy anime-ról vagy manga-ról, ami nem érdekes nekem.

Igen... őszintén mondtam.

Ezeket a kultúrat soha nem érdekeltem.

Persze, vannak olyan japánok, akik jól tudnak mutatni be ezeket, de szemelysen nem ismerem sokat.

Viszont, sok magyar azt hiszik, hogy minden japán ismer ezeket, és sokat várnak el tőlunk. 

Ilyenkor visszakerdezném tőletek, hogy minden magyar hétvégen tancházba jár és ott néptancol?

Mindig nép zeneket hallgatok és azokat énekeltetek?

Minden magyar lány tud himezni? Minden lány kalocsai himzést készit otthon?

Tudjátok?

EZEK MINDEN SZTEREOTIPIA!!! 

Japán régi kultúraról nem nagyon ismerem, és nem is tudok beszélni ezekról.

Ha akkor is akartok kerdezni tőlem... rendben, probálom válaszolni, viszont cserére tanitjátok nekem Höveji himzés technikat amit éppen most tanulok. Rendben?

Amikor Japán napok vannak, mindig árról van szó, haiku(japán versek)-ról, kimono-ról, karuta(japán játek)-ról... amit nem is érdekes nekem, ezért nem is megyek oda.
Tudom, hogy ezek különleges nektek, de jobban örülnék, hogyha inkább japán filmeket mutatnak, amit jobban mutat igazi japán életet.

Sokan arról is beszélnek japán anime-ról, manga-ról és japán fantazia-ról.

Japánban, ezek minden gyerekeknek való.
Néha vannak olyan felnött emberek, akik imad animet és női figurákat. Őket "Otaku"-nak hivnak, és sokan nem szeretik őket, mert ha egy felnött ember szereti ezeket a fantazia világot, abnormal dolognak talalnak.
Azert igazi Otakuk nem is mondanak nyilvánosan mi a hobbijak, mert tudjak, hogy sokan le fognak nézni őket.

Viszont, külföldön, ezt a fucsa japán oldalat, ami nem is normalis ott se, sokat mutatnak be, és sokan azt hiszik, hogy ilyenek a japánok.

A második legnagyobb japán városban nöttem fel, de soha nem látam Cosplay embereket az utcán.
Elhiszem, hogy vannak valahol olyannok, de nem is tudom hol!
Itt Europában, ismerkedtem meg ezzeket a furcsa japán kultúrat, és sokan komolyan kérdezik tőlem.... .... biztos, hogy ti sokkal jobban tudjatok mint én!

Sajnalatos módon már régen észre vettem, hogy külföldön, amikor Japánt mutatnak be TV-ben, minding ezeket a furcsa dolgokat mutatnak be, mert AZOKAT SZERETIK NÉZNI AZ EMBEREK. 

És sok japán nem is szereti ezeket a külföldi műsorokat, mert ök más képen mutatnak az országunkat.

Ha igy irok, lehet unalmasabbnak találtok Japánt.

Ha ezek miatt érdekesnek gondoltal, akkor nem is sajnálom.

Viszont, sokkal érdekesebb dolgokat talalni fogod, ha Japánba mesz.

Peldaul, Onsen (japán gyórgyfürdú), ryokan (japán szalloda), japán technika, japán tömegközlekedés, ami legpostosabban megy, a világ legegészségesebb konyha, a világ legjobb szolgaltatás....

Ezekre nagyon buszke vagyok, és ha kiváncs vagytok, inkább ezekról mesélni tudok nektek.
Az alltalános japán oldalakról, szokásokról és gondolatokról.

Ha érdekesnek találtok, akkor tovább olvasatok ezt a blogot. :)

Sziasztok!
A múlthéten sok helyre jártam és sok magyarokkal találkoztam.
Egyik olyan hely volt, ahol mindenki angolul beszéltek.
Ott nagyon élveztem, mivel majdnem minden tudtam érteni amit beszéltek, és az is jó volt, hogy olyan hölgyekkel is beszéltem, akik kézimunkat szereti.
Remélem, hogy tovább tudok talalkozni velük. :D

Más helyekre is jártam, de ott csak magyarul beszéltek, és ott mar elég nehéznek éreztem.
Viszont, mindig értettem amikor valaki szólt valamit nekem, ezért szerintem, sokan úgy gondolta, hogy sokat értem magyarul.
Nekem, mindig akkor nehéz és nem is tudok követni őket, amikor többen együtt beszélgetnek amiról nem ismerem.
Akkor nagyon kellemetlen és csak ott ülök egy mosolyyal.
De tovább oda járni fogok, mert szerintem, nekem rá kell szoknom ehhez, és egy idő után többet érteni fogok.
És ott is mindenki nagyon kedvesek voltak velem. :)

Ma kedvenc magyar termékról irni fogok.

Elsősorban, élelmiszerról irok. 
Van olyan étel, amit Japánban egyáltalán nem tudok enni, viszont, itt Magyarországon majdnem mindennap eszem... 

PRADICSOM.

Amikor Japánban voltam, utáltam nyers paradicsomot, bár nagyon szerettem paradicsom szószt.
Japán paradicsom nagyon lédús, puha és erősebb iz van.
Gondolom, emiatt sokan szeretik, de én pedig emiatt nem szerettem.
Az ugyanaz ok miatt, görögdinnyet se nem szerettem.
Japánban görögdinnye drága és luxus gyömörcs, ezért a hugom mindig örült hogy az egészet egyedül szabad enni.

Itt magyarorzságon, keményebb, nem túl lédús és nem túl erős az ize. Emiatt tudok enni, és szeretem is.
Mivel majdnem mindennap ettem, azt hittem, hogy már tudok enni paradicsomot, ezért amikor Japánba mentem haza, probáltam őket, de ott egyáltalán nem tudtam enni. 

Viszont, a ferjem néha haza hoz drága paradicsomot és azt mondja, hogy ez az igazi magyar paradicsom.
Kostoltam, de nem tudtam enni azt se. Teljesen olyan iz volt, mint japán paradicsom. :(

A második, pedig, káve.

Amikor Japánban voltam, egyáltalan nem szerettem kávet. Nagyon keserűnek éreztem, ezért mindig inkább teat ittam.
Itt Magyarországon, mindennap iszok kávét.
Megint, azt hittem, hogy márt tudok inni kávét, ezért Japánban is probáltam, de ott mindig túl keserű. Japán esszpresszónak borzasztó iz van.
Magyarországon nagyon jó káve van, és nagyon szeretem.

A hármadik, WC papir és papirzsebkendő.
Azt mondják, hogy Japánban hosszú történet van papirral kapcsolatban. 
Nagyon jó minűség Japán papir. Ez igaz amikor jegyzetfüzetekról beszélunk. Magyar jegyzetfüzet papirja nagyon vékonyak és ha jobb minűségű papirt akarok, elég drága.

Viszont, amikor WC papirról és papirzsebkendőról beszélunk, itt vastagabb és erössebb.
Jobb a minűség, bár nem nagyon olcsó. Én inkább magyar WC papirt és papirzsabkendőt választanám.

A negyedik az bőrápolló termék.
Persze, japánoknak a legjobb bőrápolló termék japán marka, de azt tudok mondani, hogy magyar bőráppolló termék is nagyon jó.

Japánban nagyon sokáig Clinique-t használtam, ezért elején itt is azt vettem, de kiderült, hogy Europaban más recept alapján termernek és emiatt nagyon csúnya és piros lett a bőröm.
Keresni kellet más terméket, és nagyon sok terméket probáltam, de nagyon nehéz volt jókat találni.

Bodyshop termek nem volt rossz, bár az se nem volt tökeletes.
Ne haragudjatok, de magyar terméket nem biztem, ezért nem is probaltam sokáig, és aztán végre probáltam ki, és csodalkoztam, hogy magyar termék a legjobb volt nekem!!

Helia-D és Ilcsi néni a kedvenc markam, bár aztán talaltam, hogy román termék Gerovital a legjobb.
Ha megyek vissza Japánba, akkor is ezeket a terméket tovább használnam, mert ennyire jó nekem!

Sok Europaban élő japán nőnek van problema Europai bőrápollóval, és sokan inkább vasarolnak Japánból, de szerencsés vagyok, mert a legjobb terméket Magyarországon talaltam. :D

Cipőt és fehérneműt is inkább Europaban veszek mindig, bár Japánban is sok jó termék van.

Europai cipőt azért szeretem, mert úgy terveznek hogy kényelmes legyen lábaknak.

Ruhat pedig, inkább Japánban, mert ott jobb a minőség és több választék van.

Villamos berendezés és irószer... persze, Japánban. Ott sokkal olcsóbb és több választék van.

Más termékról nem jön eszembe... ha talalok valamit, akkor mondom. :)

Ezen a héten egy japán szakáccsal ismerkedtem meg, aki három hónappal ezelött érkezett Magyarországra.
Eddig sok országban dolgozott, de mindig Europában belül.
Nagyon tetszik neki Budapest, és legarább három évig akar maradni ebben a városban, bár nem lehet tudni mi lesz a jövőben.
Már három hónap dolgozik magyarokkal és sok dolgot észre vett rólük.
Szerintem, sok küldföldiek is egy idő után észre vesznek ezeket, ezért mesélni fogok nektek amiról beszéltunk.

1) Félnek főnöktől.

Én is pont ugyanaz tapasztaltam és ugyanazt gondoltam ebben az országban.
Nem csak japánban, hanem sok más országban, ha vevőnek van problema vagy panasza a vasárláskor, teljesen normal dolog, hogy üzlet vezetőt hivni és vele beszélni, mert ő az aki vezet az üzletet és neki van felelősége mindenre.

Peldaul, ha egy pincer hibázik, akkor lehet hivni a főnöket és szólni neki amit történt.
Nem azért, mert gonosz a vevő, hanem lehet, hogy a főnöknek van a megoldása.
Peldául, ingyen egy desszertet ajánlhat a vevőnek, és akkor örülni fog a vevő. (ez csak egy tipikus pelda.)

Viszont, itt Magyarországon, sokannak (nem mondom, mindenkinek) nincs bizalom és jó kapcsolat dolgozók között, szerintem.
Ha van problema a vevőnek, és azt szól a pincernek hogy hivjon a főnöket, akkor sokszor pánikban lesznek és megkérdezik mit akar a főnöktől.

Ezt én is tapasztaltam etteremben is, postánal is, és nem értettem elöször.
Sokszor nem akartak hivni a főnöket, mert lehet, félnek hogy kirúgni fogja.

Legarább Japánban, ha nem túl nagy a problema, nem kirúgnak ennyire könnyen, mert minden ember hibázhat, és ezt mindenki tudja.
Viszont, Magyaroszágon sokan nem gondolnak igy, és könnyen kirúgnak az embereket, mint kutya.
Ezért ennyire félni kell nekik, és erre a helyzetre nagyon sajnálom. 
Ezek a kapocsolatok nincs köze a vevőkhez, de a vevők is észre vesznek. 

2) Mindent negativ módon vesznek.

Ez, nekem is paroblemam a ferjemmel.
Ha valamit mondom neki, akkor sokszor negativ módon veszik és ideges is lesz néha.

Probálom egy peldat mondani.

Peldaul, vett egy almat.
És azt mondom neki, hogy “Nem azt mondtad, hogy narancsot veszel?”
Csak azért mondom, mert azt látom hogy nem azt vett, amit előre mondott.
Egyáltalan nem problema, hogy az almat vette, visszont, ebból nagyon könnyen ideges lesz néha..

Neki csak azt kell válaszolni “hát igen, de aztán gondolkodtam, és inkább almat vettem.“
És kész.

De a ferjem sokszor úgy kezdik “Mi a problema? Nem szabad venni az almat?”
Szovál, sokszor nagyon negativ módon veszik amit mondom.
Én nem azert mondtam, mert nem tetszik amit vette. Ez csak egy egyszerű kerdés volt.
De ilyen fajta válasszal, sokszor tönkre teszi a jó kedvemet.

Nagyon szeretem öt, de ezt az oldalat nem szeretem.
Mivel el akarok kerülni ezt a hülye helyzetet, vele sokszor úgy kezdem „Nem azért mondom, mert nem tetszik vagy ilyesimi. Csak a kivancsiságomból kérdezem, hogy...“

Szovál, előre kell magyaráznom hogy miert mondom.
Ez a negativ reakció tipikus magyar szokás, szerintem, és sajnos ezt nagyon nem szeretem.
Ez valami fárasztó dolog számomra.

A fiu is ugyanat lát a munkahelyen. :(

3) Mindig “Miért?”

Lehet, hogy ez jó dolog. Vagy lehet rossz dolog is.

Ezt a más barátnőm is mesél nekem, aki más cégnél dolgozik.
Amikor mutatni kell magyaroknak amit kell csinálni, mindig az kell magyarázni MIÉRT ezt kell csinálni.

Japánban, ha azt mondja a munkahelyen, hogy ez kell csinálni, akkor a magyarázt neklül is megcsinálja.
Mert mindenki úgy érti, hogy ez valami szükséges dolog.

Viszont, itt Magyarországon (azt mondta, hogy nem csak Magyarországon, hanem inkább keleti europaban), mindig kell magyarrázni hogy miert ez kell csinálni.
Egész folyamatot kell mesélni és magyarázzni kell miert ez a rész szükséges.
Ha ez a magyarázz hianyzik, sokszor az történt, hogy nem csinálja.

Ez is valami fárasztó dolog, de nem mondnám hogy rossz dolog, mert igy jobban érteni fogja a munkat.

4) Vannak okosak is, vannak nagyon butak is.

Persze, Japánban is vannak okosak is, butak is, de Magyarországon, ez a különbség hihetetlenul nagy!
Aki okos, nagyon nagyon okos. Aki buta, hihetetlenul buta. Ezt nagyon érdekesnek találunk.

Peldaul, ezen a héten azt olvastam, hogy hány eremet kapott úszás versényben magyarok.
Ilyen kicsi ország mennyire erős az olimpiai játekokban!

Ez valami tényleg nagyszerú dolog. Nem szeretem ezeket buta embereket, aki utcákon látom, de ebben az országban, nem csak ilyen fajta emberek vannak, hanem tényleg okosak is.

Csak az a problema, hogy sokan innen mennek el.
Nem kell azok a buta politikusak, akik csak saját penzzel foglalkoznak és nem csinálnak semmit az országért. Remélem majd olyan ország lesz, ahol igazi tehetséges emberek tudnak vezetni ezt az országot.

Ezekról a dologokról beszéltunk.

Ne haragudjatok, hogy elég negativ voltak ezek, de az a tény, hogy ezeket nem lehet észre venni túristaként.
Egy idő után észre vesznek és kezdenek beszélni ezekról.

De ne aggodjatok. Biztos, hogy Japánban élő külföldiek is ugyanaz csinálja ott. :p

Sziasztok! Ma nagyon szép nap volt és egész nap nagyon jól éreztem magam!
Mindenkinek is tovább szép hétvéget kivanok!

Ma nem irok túl sokat.
Probáltam vicces japán videókat keresni, amik nektek is érthetők.

Az első videot a ferjem talalt interneten, és ő kedvence. :D

A következő video.... Nagyon gondolkodtam melyik videót tegyek fel, mert ennek a csoportnak vannak jó videók és ezt választottam. Ez nagyon jó mutat ahogyan japánok szórakoznak este.
Kocsmába mennek, és eztán másik helyre mennek Karaoke miatt. Nagyon tipikus.

A következő videot azért mutatom, mert lehet ezt a videot a szomszédságban vettek fel, ahol lakom... Nem vagyok biztos benne, de nagyon ismerős ez a hely... Ilyen helyen nöttem fel. :)

Sok japán nem beszél angolul. Viszont a következő videóban, két húmorista probál beszélni angolul egy külföldi hölgyvel. Nagyon jó!

Ez lesz az utolsó video.
Japán egyetemistaknak előadása. Nem vicces, de érdemes megnézni.

 Remélem tetszett nektek.

Tovább jó hétvéget kivanok!

Sziasztok!

Ebben a blogban néha rosszul is irtam magyarokról, viszont meg senki nem irt vissza nekem csunyán.
Ez kicsi meglepő dolog számomra, mert ha valaki rosszul ir Japánról, biztos lesznek olyan japánok, akik azonnal bántanak.
Nekem vannak panaszok is magyarokra, de itt mindenki szivesen halgat rám. Ha nem egyetért velem, akkor is.

Szerintem, ti jobban tudjatok, hogy mindenki mási és mindenkinek van veleménye, és ezt el tudjátok fogadni.
Japánok inkább szereti egyformában lenni, ezert ha talál olyan embert aki másit mond, akkor azonnal bántanak. (Ezt interneten könnyen csinalható, mivel nem látja senki.)

Ez valami amit szeretem bennetek. Tovább bátran irok amire gondolok, és ha van veleményed, akkor szivesen hallgatom!

Mellesleg, tudjátok tanácsot adni hogyan össze tudok barátkozni magyarokkal?
Mivel nincs bizalom magyar nyelv tudásommal, tavály egy angol csoportba mentem sokszor, ahol sok magyar jött gyakorolni angolul.
Bár elég sokat mentem,  ott mindig felszínes volt a beszélgetés, és sokszor volt olyan pilanat, amikor csendben maradtunk.
Mivel nem tudtam elvezni, az idén meg nem voltam ott.

Viszont, nekem volt néhany magyar barátnőm.
Már nem talalkozok veluk, mert egyik olyan volt, aki állandóan huzudott. Nagyon vidám, vicces és sokat segitett nekem. Ezert szerettem őt és sokszor mentem hozzá, de azt nem értettem, hogy mindig volt valami hazugság. Mivel mindig olyan hazugság volt mint gyerekes, nem vettem komolyan, de egy nap olyan hülységet mondott, amit mar nem tudtam elfogadni. Ő az első magyar barátnőm volt, de elvesztettem.

A mási barátnőmmel is nehéz volt. Nagyon jó volt együtt lenni, de sokszor lemondott a találkozást.
Sokszor tudtam, hogy azert lemondott, mert mási programot talált, és inkább ahhoz akart menni. Ha nekem van mar egyeztetés valakivel, tudom, hogy inkább ahhoz menjek, vagy legarább minel hamarabb mondom, hogy ne legyen problema neki. Viszont neki nem volt érdekes, és ő is sokszor hazudott nekem. Mindig bizonytalan volt az egyeztetés, ezért már nem akartam tovább vele. 

Biztos, hogy sok normal magyar is van, de azt is mondhatok, hogy, ti, elég korlátozottak vagytok. :(
Veluk azért tudtam összebarátkozni, mert legarább nyitottak voltak.

Régen egy társas tánc oktatáshoz jártam a ferjemmel.
Nagyon vidám és szimpatikus hölgy volt a tanár, és elég sokan voltak az oktatásban.
Mindig a ferjemmel tancoltam, de egy nap mondta a tanár mindenkinek „Most cserelunk a tarsát! Tancoljátok mási emberekkel!”
Probáltam mási embert találni, de sokan nem akart másikkal tancolni és csak a parjánal akartak maradni.
Mindig tudtam, hogy magyarok nem szeretnek idegenekkel foglalkozni, de megdöbbentő volt, hogy ennyire!!
Nem szomorú dolog ez?

Biztos vagyok benne, hogy nektek is nem könnyű új emberekkel összebarátkozni.
Én mindig abban hiszem, hogyha azt akarok, hogy nyitottak legyennek hozzám az emberek, nekem kell nyitott lenni először.
Tudom, hogy néha van csalodás is, de ha ettól félek és semmit nem csinalok, akkor csak az ugyanabban maradok.

Mivel ujra tavasz van, probálom olyan programot találni, ahol új emberekkel talalkozhatok.
Remélem, hogy ott tudok szerezni jó barátokat!

(Lehet, hogy lesz olyan ember, aki levelezni akar velem ezután,  
de inkább előre mondom, hogy mai bejegyzésem nem jelenti, hogy levelező tarsat keresek.
Csak azt akartam irni, amire gondoltam néha.)

Tudjátok hol van Japán?
A szigetország, amely távol keleti Ázsiaban létezik. Onnan külföldre menni, hajóval vagy repülővel kell utazni.

Azt mondjak, hogy Japánban csak egy nép van, bár ez pontosan nem igaz.
A statisztikai szerint, Japánban 98,5% japán nép van és 1,5% koreai és kinai stb.
De inkább 95%-ot mondanám, mert sok koreai és kinai asszimilálódott, és nevet is válltoztottak.
És persze, most már sok mási külföldi is van. 

Bár Japán Ázsiaban létezik, amikor beszélunk mási azsiai emberekról, őket ázsiainak hivunk.

Mert mi, japánok, nem ázsiaiak vagyunk, hanem japánok. :D

Emiatt, amikor magyarok hivnak engem ázsiainak, elég zavaros.

Néha van olyan magyar, aki kezd mesélni nekem hogy milyen volt az utazása Kinaban.
Azert mesél nekem, mert egyik ázsiai országból jöttem. Ök soha nem beszélnek milyen volt Ausztraliaban, ahol régen voltam, peldaul.
Sajnos én soha nem voltam Kinaban, és nem is tudom sokat róluk. Biztos ő jobban tudja, de azt hiszik, hogy nagyon ismerem Kinaról.
(Kicsi gonosz lehet, hogy ilyesimit mondom. Csak azt akartam mondani, hogy csak annyit tudom mási ázsiai országokról mint ti. Nem kevesebbet, de nem többet.)

Viszont, amikor ismerkedtem a ferjemmel, akkor rájöttem, hogy én is ugyanaz csináltam a magyaroknak. 

Amikor beszélgettem a ferjemmel, akkor sokszor mondtam, hogy "ti, europaiak olyanok vagtok stb, stb, stb...”
"Itt Europaban azt látom hogy stb,stb, stb..."
Nem is gondoltam, hogy ez zavart neki, de egy nap idegesen mondott  "Mimi! Én magyar vagyok, nem europai!!”
Nagyon meglepőtem, mert nem tudtam! :O

Azóta nem hivok magyarokat europaiaknak. 
Viszont, ittani emberek nem is tudjak mennyire zavaros és tovább engem ázsiainak hivnak. :(

Nagyon régen, néztem „Legyen ön is milliomos!” TV-ben.
Egy nap olyan kerdés volt, hogy „ Jackie Chain honnan származik?”
"A. Japán  B. Hong Kong  C. Thaiföld"

Amikor hállodtam ezt a kerdést, nevettem rajta, mert nagyon hülyenek hangzott ez a kerdés. Viszont amikor látam hogy nem tudta vállaszolni, nagyon megdöbbentem!! :O

A kedves olvasóimnak azt szeretnék mondani, hogy kérem, ne keverjetek össze minden ázsiaiakat. 
Ne hivjatok engem kinainak, mert nem vagyok az!
Ez pont ugyanaz mint keleti-europaiaknak hivok titeket. Tudom, hogy ez elég zavaros nektek is.

Ugye, ti inkább magyarok vagytok?  Én is inkább japán vagyok!

Japán és Magyarország… Sok mindenben nagyon mási vagyunk.
Kultúra, szokás, gondolat… minden mási.

Viszont, látom közöttunk valamit hasonló is.
Tudod mi az?

Mindkét nép valahogyan kedvetlen.
Mindkét nép nem bolondoznak mint Amerikaiak, peldaul.

Most egyaltalán nem nézek TV-et, de régen amikor néztem magyar TV-et, Monika show-t néztem. (Ugye, mar nincs??)

A stúdióban, volt sok látgató... Ök mentek oda élvezni a showt, viszont, úgy nézett ki mintha nem is volt érdekes nekik a show.
Voltak olyanok, akiknek mosoly is van, de látam sok közömbösséget is.
Akkor miert oda jöttek???

Arra is emlékszem, amikor lovagos müsort látam.
Két ferfi és két ló mutatta nagyszerú műsort. Nagyon jó volt és élveztem is.
Egyik ferfi probált hivni néhany embert látgatókból, viszont embereknek nem volt érdekes, és senki nem akart segiteni hogy jó legyen a műsor.
Akkor romlott a hanglat. Megint látam sok közömbösséget.

A műsor után, a ferjem véletlenul hállotta a ferfi panaszat.
Azt mondta, hogy amikor külföldön mutat a műsort, mindenki vidám lesz, és szivesen segitnek hogy jó legyen a műsor.
Itt pedig, senkinek nem érdekes. Vidámságot akar adni embereknek, de itt nem lehet.

Mivel sokszor jártam szinházba, tudom, hogy nem mindig igy van.
Magyarok is tudjak segiteni a műsort, de valamikor ezt nem csinálnak, és mutatnak a közömbösséget.

Nem tudom honnan jön ez a közömbösség, de ilyenkor mindig arra gondolom, hogy magyarok a kedvetlen nép.

Japánok nem viselkednek mint magyarok, de lehet mondani, hogy sok japán is kedvetlen.
Nagyon sokan depresszióban élnek, és ez komoly problema ott.
Nagyon sok öngyilkos van, mint Magyarországon.

Gondolkodtam, hogy mi az oka ennek.

Szerintem, Magyarországon mindenki szabad ember. Mindenki csinál amit akar, viszont, hianyzik a tisztelet emberek között. Emiatt emberek nem biznek egymás.
Nem érdekes mási emberekról, ezért nagyon sokan maganyosan élnek.
(Igy gondolva, teljesen érthető, miert magyarok ennyire összefüggő a családval.)
Amikor kell a segitség, nehezen kapható.
Igy meg magayossabb lesznek, és vannak olyan, akik öngyilkosak lesznek.
Magyar tarsadalom megöl az embereket.

Japánban kicsi mási, de Japán tarsadalom is megöl sok embert.
Ott viszont, sokan attól szenvednek, hogy nem tudnak saját maguk lenni.
Mindenki úgy kell viselkedni mint többi emberek, de vannak olyan emberek, akik nehezen tudja.
Ilyenkor ök is maganyosnak érzi. Nem tudnak bizni mási emberekben, és még maganyossabb lesznek.

Úgy érzem, hogy mindkét nép nem nagyon vidám.
Mindenkinek van valami benne.

Tudom, hogy  minden embernek van ilyen oldal, de japánokban és magyarokban ezt nagyon látom.