Ahogy tudjatok, megint volt nagy földrengés Japánban. Sok utak és lakóhelyek tönkre mentek. Éppen most Kumamoto megyében, ahol volt földrengés, sokan szenvednek, mert nincs gáz, nincs villány, viz sincs, es étel is hiányzik, mert nem tudjak eleget  oda szállítani.

De ilyenkor, biztos vagyok benne, hogy japánok erősebb mint magyarok. 

Amikor Japánban voltam, én mindig el akartam menni onnan. Azért, mert japan társaságban, azt tanitanak, hogy viselkedj mint tobbiek. Nagyon sok láthatatlan szabaly van az embrek között, és az nekem nem tetszett.

Itt van egy hires vicc.

A tengerben, egy nemzetközi hajó  kezd elsüllyedni. Ott volt néhany mentőcsónak, de tul kevés volt, és csak ferfiak maradtak a hajón, mert nőknek és gyerekeknek kellet adni csónakban a helyeket.
Tengerészeknek  kellet mondani különböző módon a ferfiaknak, hogy mit kell csinalni, mert nekik ugralni kellet a vizbe.

Amerikainak " Ugoljon, mert hős lesz'!"

Angoloknak "Ugoljon, mert ön egy úri ember!"

Németeknek "Ugoljon, mert ez a szabály!"

Japánoknak "Ugoljon, mert mindenki uglik!"

Tényleg ilyenek vagyunk. Én is néha mondtam ilyesimit, amikor kellet mutatni az emberekenek, és akkor mindig értettek.

Szerintem, azert ilyenek lettunk, nem csak vállas miatt, hanem mivel mindig volt földrengés, együtt kellet dolgozni nagy földrengés után.

Ezért mi tudjuk dolgozni együtt. Világháború után, mivel mindent tönkre tették, Japánban semmi nem volt, és mindenki szegények voltak.
De, én szulei és nagyszulei gyeneració nagyon sokat együtt dolgoztak a holnapért, és rövid idő allatt, az ország világ egyik leggazdagabb országa lett. Azt mondjak, hogy ez valami csoda.

Sajnos, magyarok ezt nem tudjak. Mindenki azt csinálja amit akar, és nem tud együtt dolgozni.

Most nem azt mondom, hogy Japánok jobbak.
Ahogy mondtam, én mindig el akartam menni onnan, mert nem szerettem azokat a láthatatlan szabályokat.
Magyarországon szabad embernek érzem magam.
Mindkettőnek van jó oldala is, rossz oldala is.
Csak arról akartam irni, két ország közötti külöbségról.

De ekkora nagy katasztrofa után, mindig azt látom mennyire erősnak tudnak lenni Japánnok.
Ilyenkor mindig nagyon buszkenek érzem az országomra.

Szovál, tiszta szivból nagyon tisztelek és imádom Japánt, amikor nem vagyok ott!