Ezen a héten a számitógépem tönkre ment és jelenleg csak a mobiltelefommal tudok internetezni.
Amikor a férjem nem használja a számitógepet, akkor övét használom.
Emiatt azóta keveset internetezek, de meglepően, jobban érzem!
Elötte majdnem egésznap a szamitógépem be volt kapcsolva.
Minden reggel miután ébredek fel, az első dolog amit csinalok, a számitógép bekapcsolodása volt.
Egésznap valamit csináltam vele.
Mivel most internet nelkül több időm van, a férjem mellet ülve valamit más csinálok. Azóta házimunkat is jobban csinálok. Lehet az internetfüggő voltam?
Viszont, amikor nem működött a szamitógépem, annyira nem voltam szomorú. Nelküle jobban érzem.
Akkor is venni fogunk egy új gépet, szerintem, de nem fogok sokat hasznalni. Az biztos.
Lehet, nektek teljesen normalis dolog, és nem is tudom, hogy erról gondoltok-e, de úgy látom, hogy sok magyar nem szeret idegenekkel kapcsolatot. Mivel régióta itt élek, tudom miert .
Sajnos ebben az országban annyi sok buta ember van, és emiatt sok rossz tapasztalatom is van.
Én is valahogyan kicsit zárt ember lettem, mert védeni kell magam hülye idegenektól.
Viszont, ma nem barátságtalan magyarokról beszelek, hanem teljesen más dolgokról.
Ahogy írtam valamikor, Yokohama nevű városból jöttem.
Tokió-ból egy vonattal kb. 30 perc.
Mindig azt hittem, hogy Oszaka a Japán második legnagyobb városa, de nem így van. Nemrégen Yokohama lett a második. Lehet mondani, hogy Tokióiak és Yokohamaiak majdnem ugyanazok. A köznyelvet beszélunk, és jellemunk is hasonló.
Régen amikor meg voltam Japánban, egy Fukuokai baratnőm jött Yokohama-ba látgatni engem.
Angliaban ismerkedtem vele. Ő egy igazi Fukuokai lány volt. Fukuokai nyelvet beszél, ami cuki volt nekem.
Kb. 1 hétig volt nálam. Amikor vonaton utaztunk együtt, azt éreztem, hogy sokan nézett minket, mert elég erős volt a tajszólása.
Biztos, hogy ő is érezte, és sokszor azt mondta nekem, hogy mennyire hideg-szivű emberek vannak Yokohama-ban.
Nem értettem miert ezt mondja. Nem is teszett, mert nem is gondoltam hideg-szivű vagyunk.
Viszont, amikor külföldön vagyok. sok japánval ismerkedem, akik más részból jött.
És sokszor igaz, hogy Tokiói és Yokohamai emberek nem annyira baratságos.
(Tudom, hogy ez nem teljesen igaz. Vannak baratságos emberek is. Csak probálom általánositani.)
Peldául, néha lehet mondani, hogy magyarok kedvesebb mint Yokohamaiak és Tokioiak.
Összeírok miert.
-
Amikor átmegy egy ajtón és ha van valaki mögötte, akkor magyarok tartanak az ajtót a mögötti ember számára
Japánok nem csináljak. Ha van valaki mögötte, akkor is nem érdekes és tovább mennek.
Viszont, ha aki mögötte van, egy ismerős, akkor kedvesen tartanak az ajtót számára.
-
Amikor utaznak vonaton vagy buszon, magyar fiatalok idősöknek adnak helyet.
Tudom, hogy nem minden magyar csinálja, de Japánban ez nagyon ritka.
Itt többen kedvesen csinalja.
-
MO-on, sokszor látom, hogy idegenek kezdenek beszélgetni, peldául, egy váróteremen.
Ez legarább Yokohamaban és Tokióban ritkán látható.
Idegenek nem beszélnek egymást.
-
Ha valakinek nagy taskaja vagy babakocsija van, akkor mindig van valaki, aki segit.
Ez Japánban, nagyon nagyon ritkan látható, és mindig ideges vagyok amikor hazaérek nagy bőröndöimmel, mert tényleg senki nem segit!!
Sőt, sokan „utálja” fiatal anyukakat, akik babakocsival utaznak vonaton.
Többszor is olvastam erról cikket.
Sokan panaszkodik rólük, mert azt mondjak, hogy zavarnak más utazókat.
Én japán vagyok, de ezt a panaszt egyáltalán nem értem.
Azt mondjak, hogy ha van babakocsija, akkor össze kell hajtani, és igy nem fog zavarni másikat.
De ha van kis babaja, akkor hogy lehet ez!?
Sajnos, ennyire gonoszak néha japánok!
-
Sajnos sok hajléktalan van Budapesten, és vannak akik penzt is adnak.
A férjem is sokszor ad kis penzt nekik.
Szerintem, Japánban nagyon kevesen adnak.
Sokan azt gondolja, hogy azert lett hajléktalan, mert lusta.
Én is igy gondoltam régen, és szerintem, tenyleg igy volt, mert akkor japán gazdaság nagyon jó volt, és rengeteg munka volt.
Most ott is más lett a helyzet, és több hajléktalan van, de akkor is sokan nem is adnak kis penzt.
Egyszerúen nem akarnak kopcsolatot velük, mert büdösök és piszkosok.
Egy szovál, sokszor van olyan pilanat, amikor „hideg-szivű”-nek talalom magyarokat, de nem mindig igy van.
Sokan csak akarnak védeni magukat hulye idegenektól, és néha rosszul is viselkednek, de van sok jó-szívű magyar is.
Ma ezekról a magyar jó oldalakról akartam irni.
Ne felejtsetek el ezket az oldalakat!
És probáljatok idegenekeknek is kedvesek lenni, mert azt majd kapjatok vissza!
(Ezt magamnak is mondom...)
P.S Mivel nincs számitógépem, lassú lesz válaszolni kommentokra....
