Sziasztok!
Amiután mai bejegyzést olvasod, aztán lehet szomorú leszél. Ha tovább vidám akarsz maradni, inkább ne olvassad! 

Ahogy már tudjátok, nekem van magyár férjem. Amikor ezt mondom embereknek, magyroktól is, japónoktól is, két különböző reakciót kapok.

Egyik az, hogy azt gondolnak, hogy a férjem nagyon gazdag, mert neki van japán felesége.

Másik pedig, "húha, szegény lány.... Biztos neki nehéz élete van..."

A férfem anyagilag nem gazdag. Mivel mindketten dolgozunk, minden szamlát tudjuk fizetni, de ha nem lenné a munka egyiknek, bajban lennénk . Mi egy kis panel házban lakunk. Nem szeretünk ezt a házat, de nem szeretünk kockázást, ezért nem akarunk hitelt se. Mi itt tovább élni fogunk.

De gondoljátok bele, hogy én Japánban is ugyailyen házban laktam. Szovál nem lettem gazdagabb, de szegényebb se.

Nem mondom pontosan hány éve együtt vagyunk, de már elég sokáig együtt vagyunk.
Ő tud csinalni amit nem tudok, és én csinalok amit ő nem tud. Pont jó vagyunk ketten. Szovál lehet mondani hogy sikeres házasságom van.

De viszont, ahogy mondtam, vannak olyan emberek, akik szegénynek néznek rám.

Ezt már mindig tudtam, de egy pár héttel ezelőtt, az kiderült hogy egy kedves ismerősöm, aki Japánban él, ő is ugyanabban nézett rám.

Nem régen ismerekedtem vele Budapesten. Egyik báratomnak a baratnője volt. Azóta sokszor küldi üzeneteket onnan. Azt gondoltam, hogy azert küldi nekem, mert ismerőst akar Europaban.

Egyik nap, beszélgetunk interneten, ahogy szoktunk, és aztán hosszú üzenetet küldött.
Probálom forditani röviden.

 "Ne haragudj, hogy ilyesmi mondom, de nem régen TV-ben volt olyan műsor, ami bemutat egy japán nőt, aki magyar férjhez ment.

A házasság után, egy gyereket született. De aztán a férje abbahagyott a munkájat, és már nem akart tovább dolgozni. Emiatt elváltak.

Aztán ismerkedett egy mási magyar ferfivel. Vele házasodott, és a második gyereket született. De a második férje is abbahagyott a munkát, és ő se nem akart dolgozni tovább. Azért tőle is elvált.

Mindkéttól nem is kapott penzt, ezért egyedül kellet növelni a gyerekeket.

Mimi, régi barátaim is ilyenek voltak. Amikor szerelmes voltam, nem bántam, de amikor beteg voltam, nem is segittetek, és már nekem elég volt.

Mimi, gondolom, neked is nehéz életed van. Ugye, a ferjed nem dolgozik? El tudok képzelni ahogy érzél. Meseljél nekem. Halgatok rád!"

Nagyon kedves volt, de a ferjem normalisan dolgozik, és nem is gondolom hogy nehéz életem van.
Neki soha nem panaszkodtam a ferjemról, ezért elég vilagos volt, hogy azért igy gondolta, mert igy mutatta TV-ben.

Aztán magyoráztam neki, hogy bár hállottam hogy vannak ilyen nők is, de nem vagyok az. A házasságommal minden rendben van. Mivel mindketten dolgozunk, anyagilag is nagy gond nincsen. A házasságom elég sikeres, ezért ne aggódj!

Szerintem, csalodást okoztam neki, mert aztán nem irt vissza. Szerintem, olyan baratnőt keresett, aki elég szegény, és azt gondolta, hogy az vagyok.

Nem vagyok szomorú. Nem vagyok ideges se, de kicsi csalódott vagyok. 

Amikor valamiról nem tudnak sokat, meghatározott kevés informacióból is könnyen előitélettel lesznek az emberek. Nem csak japánok, hanem magyarok is. 

(Azért mondom, hogy magyarok is, mert nekem vannak mási történetek is magyarokról. Azt majd mesélek, amikor kedvem van.)