Úgy néz ki, hogy az olvosóim között nem csak magyarok vannak, hanem külföldiek is.
Néha vannak olyan emberek, akik azt mondjak, hogy tetszik a blogom, és motivaciót ad magyar nyelv tanulásra.
Ennnek nagyon örülök, de azt is kell mondanom, hogy nem szabad tanulni a blogomtól, mert sok hiba is van…!
Ahogy írtam sokszor, nagyon élvezem Mo-on élni, de azért ezt mondhatom, mert szerencsére van a munkahelyem Budapesten.
Japánban főleg egy logisztikai ügyintézőként dolgoztam (bár sok kölönböző munkat is tapasztaltam), szerencsére itt is ezt csinalom.
Csak mindig attól félek, hogy ezt a munkat majd veszíthetem el, különösen mert nagyon pici ez az iroda.
Ha valami nem jó, nagyon könnyen bezárni tudjak, és attól mindig félek.
És sajnos nemrégen hállottam egy rossz hírt is. Bár nem keresem új munkat (Addig itt maradok, meddig bezarnak), mindig félek, mert egy japánként nem könnyő találni egy jó munkat Budapesten. :(
Van meg egy dolog, amitól nagyon félek MO-on.
Ezt a félelemet soha nem tapasztaltam Japánban, mert ott jobb a rendszér, és valahogyan bízható is.
(Pérsze, ott is van sok problema, de gondolom, itt több.)
....Amitól félek MO-on... MAGYAR KORHÁZI ÁPOLÁS...
Szerencsére szemelyesen meg nem tapasztaltam rosszat.
Bár egészséges ember vagyok, fiatal korom óta van egy kis problema, és emiatt minden három havonta egy korházba járok.
(Nagyon sokáig nem is foglalkoztam vele, de amikor egy orvos-hoz jártam valami miatt, azt mondta, hogy kezelni kell ezt is. Csak azért járok)
Tavály egy szerencsétlen év volt, és sokszor a háziorvsom-hoz is jártam.
Szerencsére, úgy érzem, hogy mindkét orvos bízható. (bár új háziorvosom van most, és öt meg nem ismerem)
Viszont, azért félek magyar korházaktól, mert sokszor hállodtam milyenek ...
Azt hállodtam, peldául, hogy amikor nem szabad sós ételt enni betegeknek, akkor is nagyon sós ételt adnak.
Ezt egyáltalán nem értem miért.
Kezelés miatt ott vannak, de ezek a rossz ételek miatt nem lesz jobb és tovább ott maradani fognak.
Azt látom, hogy ennyire nem érdekes a korházi személyzetekenek, és oda bekerülni nagyon félek.
MI EZEK!???
Amikor érkezek orvos rendelőhez, ott nince recepció.
Ez is nagyon furcsa számomra.
Amikor ott vagyok, az első mondat ami kell mondani az „Ki az utolsó?” HANGOSAN!
Régen, nagyon aranyos, szerény kislány voltam.
Szerintem, nem is tudtam kérdezni így hangosan, mert annyira szégyenlős voltam, de ha így maradtam volna, soha nem tudnék talalkozni magyar orvosokkal.
Meg egyet tudok mondani magyar furcsa szokásról... borravaló az orvosoknak.
Amikor Japánban jártam orvoshoz nagyon régen, kezelés közben el akartam utazni külföldre, ezért kértem engedélyt egy orvostól.
Engedte el, azért egy ajandékot vittem az utazás után.
Azt modta az orvas, hogy semmit ajandékot nem szabad elfogadni betegektól, és nem is fogadta el.
MO-on ez forditva van.
Ha nem ad ajandékot egy beteg, mar nem is foglalkoznak vele.
Mivel Japánban nincs ilyen rossz szokás, nem tudom mikor és mennyit kell adni, ezért mindig a férjem intézi.
Todom, hogy azért ilyen rendszér van MO-on, mert nincs penz korháznak.
Viszont magyar kormánynak rengeteg penz van.
Politikusoknak nem érdekes korházakkal foglalkozni, biztos azért, mert korházi rendszer változás-tól nem tudnak penzt keresni magyar politikusok
Inkább sok sport stádiumot épitnek, vagy ugyanaz utakat felújtanak, mert igy sokkal könnyebben el tudnak lopni a penzt. Ebben biztos vagyok.
Sajnos, miattuk magyar korházba bekerulni nagyon félek.
Ha végig egészségesen tudnék élni, akkor hamarabb is meghálnék.
Japánban nem is gondoltam volna ilyen dolgot, de itt MO-on sokszor gondolom.
Viszont van egy dolog, ami jobbnak találom MO-on Japánnal.
Valaki azt mondta, hogy nem minden korháznal igy van, de ahova járok, mindig előre időpontot lehet kérni, ezért amikor ott vagyok, nem kell sokáig várni a kezelésért.
Bár itt minden három havonta járok az orvoshoz, sztressz mentesen járok és sokkal könnyebb megy mint japán korháznal.
Ott mindig 2-3 órat szimán várni kellet (különösen azért, mert híres is volt az orvos).
Szerencsére elégedett vagyok ilyen borzasztó rendszér alatta is.
(És ha ezt mondom, mindig sokan meglepődnek. : )))))