Ahogy tudjatok, megint volt nagy földrengés Japánban. Sok utak és lakóhelyek tönkre mentek. Éppen most Kumamoto megyében, ahol volt földrengés, sokan szenvednek, mert nincs gáz, nincs villány, viz sincs, es étel is hiányzik, mert nem tudjak eleget  oda szállítani.

De ilyenkor, biztos vagyok benne, hogy japánok erősebb mint magyarok. 

Amikor Japánban voltam, én mindig el akartam menni onnan. Azért, mert japan társaságban, azt tanitanak, hogy viselkedj mint tobbiek. Nagyon sok láthatatlan szabaly van az embrek között, és az nekem nem tetszett.

Itt van egy hires vicc.

A tengerben, egy nemzetközi hajó  kezd elsüllyedni. Ott volt néhany mentőcsónak, de tul kevés volt, és csak ferfiak maradtak a hajón, mert nőknek és gyerekeknek kellet adni csónakban a helyeket.
Tengerészeknek  kellet mondani különböző módon a ferfiaknak, hogy mit kell csinalni, mert nekik ugralni kellet a vizbe.

Amerikainak " Ugoljon, mert hős lesz'!"

Angoloknak "Ugoljon, mert ön egy úri ember!"

Németeknek "Ugoljon, mert ez a szabály!"

Japánoknak "Ugoljon, mert mindenki uglik!"

Tényleg ilyenek vagyunk. Én is néha mondtam ilyesimit, amikor kellet mutatni az emberekenek, és akkor mindig értettek.

Szerintem, azert ilyenek lettunk, nem csak vállas miatt, hanem mivel mindig volt földrengés, együtt kellet dolgozni nagy földrengés után.

Ezért mi tudjuk dolgozni együtt. Világháború után, mivel mindent tönkre tették, Japánban semmi nem volt, és mindenki szegények voltak.
De, én szulei és nagyszulei gyeneració nagyon sokat együtt dolgoztak a holnapért, és rövid idő allatt, az ország világ egyik leggazdagabb országa lett. Azt mondjak, hogy ez valami csoda.

Sajnos, magyarok ezt nem tudjak. Mindenki azt csinálja amit akar, és nem tud együtt dolgozni.

Most nem azt mondom, hogy Japánok jobbak.
Ahogy mondtam, én mindig el akartam menni onnan, mert nem szerettem azokat a láthatatlan szabályokat.
Magyarországon szabad embernek érzem magam.
Mindkettőnek van jó oldala is, rossz oldala is.
Csak arról akartam irni, két ország közötti külöbségról.

De ekkora nagy katasztrofa után, mindig azt látom mennyire erősnak tudnak lenni Japánnok.
Ilyenkor mindig nagyon buszkenek érzem az országomra.

Szovál, tiszta szivból nagyon tisztelek és imádom Japánt, amikor nem vagyok ott!

Sziasztok! 

Ahogy irtam, nekem van a magyar ferjem. Magyarul beszélunk itthon, és azt lehet mondani, hogy csak tőle tanulok magyarul. 

Nekem nincs sok magyar barátom, mert nem értem minden amit beszélnek. Amikor viccelnek, egyaltalán nem értem, és sokszor kényelmetlennek érzem magam. Ezert magyar barátaimmal is inkább angolul beszélek (de inkább azt mondanám "vegyesen" beszélunk.)

A munkahelyen magyarul nem igazán használok. Csak angolul és japánul szukséges.

Magyar könyvet nem olvasok. TV-t se nem nézek. Radiót se. Emiatt, a magyar tudásom elég gyenge. Ráadasul, mindig szégyenlős vagyok, amikor magyarul beszélek. (a ferjemmel nem. :p

Szovál, cask a ferjemtól tanulok magyarul. ... de egy bajom van.

Ö csúnya szavakat is használ néha, de nem is tudhatok, melyik csúnya.

Egyik nap, látogattam egy magyar hölgyt. Nagyon kedves és elegans néni volt, de csak magyarul beszélt, és természetesen magyarul beszéltem vele.

Mi jó barátok voltunk, és mindig jól éreztem magam nála.

Kerdezett a néni  "Mi a ujság, Mimi? Minden rendben van?"

Válaszoltam én " Jó vagyok, köszönöm.... Ja, képzeld el, mi tőrtént ma a munkahelyemen!"

"Mi történt?" kerdezett a néni.

És válaszoltam  "Nagyon elbasztam!!!"

A néni csendben maradt kicsi, és kerdezett "Tessek?"

És ujra mondtam "Nagyon elbasztam!!"

A néni nem mondott semmit, és csak rám mosolygott.

Akkor tényleg nem tudtam, hogy csúnya szót mondtam.

Én mindig mindenhol hasznaltam ezt a szót, és hosszú idő után, végre valaki szólt nekem.

Amikor megtudtam, nagyon szégyeltem!!

Nagyon szépen köszönöm, a férfem!  Azért imadlak!!!

Ma egy furcsa sztorit mesélek, amely tapasztaltam Magyarországon.

En 100% japán vagyok. Teljesen ázsiai arcám van, bár néha azt gondolnak inkább Vietnami vagyok.(Vietnamiak is ezt mondták. :p 

Sok evvel ezelőtt (nem mondom mikor) amikor először jöttem Magyarországra, nem szerettem mozgólépcsőt használni metró állomásnál, mert úgy éreztem, hogy mindenki aki szemben jön, rám figyelt.

Nem tudtam miért így érzem, de mindig nagyon kellemetlennek éreztem. Mivel nem értettem, azt is gondoltam, hogy lehet nekem van valami mentális probléma.
(Van olyan, hogy amikor valaki beszélget valakivel, azt gondolod hogy rólad beszélnek. Azt hittem, hogy ugyanilyen probléma van nekem)

Aztán hazamentem Japánba, és ott is mozgólépcsőt használtam, es rájöttem hogy ott senki nem figyel rám. 

Akkor tudtam, hogy nem vagyok beteg. Csak magyarok nagyon figyel rám valami miatt!! Hát, bisztos azért, mert ázsiai vagyok. :(((((

Aztán ujra jöttem vissza Magyarországra.

Megházassodtam, és új munkat kaptam.

Amikor jártam munkahelyre, mindennap egy virág üzlet elött setáltam.
Soha nem bementem, de egyik nap egy csokor miatt bementem.

Amikor fizettem a kasszánál, azt mondtam az eladónak, hogy mindennap az üzlet elött setálok.

Azt mondja az eladó „Tudom“.

!!!!!!!!!!!!

Nagyon meglepődtem, mert ebbe az üzletbe soha nem voltam, de akkor is, az eladó ismert engem!!!!

Az eladó aranyos volt, de amit mondott nagyon fura volt nekem, és kicsi kellemetlen is volt.

Hát úgy néz ki, hogy Magyarországon mindenki figel rám. :((((((((

Sziasztok! Ma arról irok, amiről érdekesnek találtam Magyarországon.

1) Népművész

 Az első sorban erről akartam irni. :D

Nektek nagyon sok minden van ami igazán buszkenek lehet érezni, és népművész az egyik magyar buszkesége.
Amikor elöszőr látam, nagyon nagyon izgatott voltam.XD

Az első érdeküldésem magyar himzés volt. Emiatt a ferjemmel mentem Kalocsara is, Mezőkövesdre is, Eldélybe is.
Amikor mási országban voltam, kerestem mási fajta népművészt is, de magyar népművész mindig legszébb volt.
Szerintem, magyaroknak van benne olyan tehetséges vér, ami legszebbet ki tud találni. 

Amióta jöttem Magyarországra, én is sok minden probáltam. Főleg Himzést és Gyöngyfűzést.
Ti, magyarok, mutatta nekem nagy örömmet. Ennek a köszönhetően, soha nem unnom itthon! :D

Ezek én munkaim. :D

2) Cukrászdak gazdagok!

Sok magyár szereti édességet, és hétvégen sokan jár cukrászdába. Vasárnap a csaladdal cukrászdaba járni tipikus magyar szokás lehet.

Bár Japánban ritkán ettem süteményt, itt Magyarországon én is sokat eszem.  

Amikor látom szép üzletet az utcán, sok esetben az cukrászda. Amikor vidéken kirandulunk, ha ott van szép üzlet, sok esetben az is cukrászda.
Az már vilagos, hogy nagyon sok penzt lehet keresni, ha cukrász leszel! Ezt nagyon érdekesnek találom.

3) Politika

Amikor Japánban voltam, nem tudtam semmit politakaról. Körülöttem senki nem beszélt politikaról, mert egyszerűen senkinek nem volt érdekes. Ha valaki komolyan kezd beszélni, az mindig öreg bácsi volt. :p

 Itt Magyarországon, mindenki beszél politikaról. Ez jó dolog, de bár annyi sok ember figyel politikára, vajon miert annyi sok problema van Magyarországon?

4) "Mennyi a fizetésed?"

Nem csak Japánban, hanem nyugati országokban is, vannak olyan kerdések, amit nem szabad kerdezni másiktól. Peldaul, "Mennyi a fizetésed?"

Itt Magyarországon, nyugottan lehet kerdezni. Ez nekem kicsi furcsa. :)))))

Ha valaki keresi nagyon sokat, őszintén válaszolni fogja? Ha igen, ő igazi buta lehet.
Sok emberek csak irigyek lesznek, és ilyenkor mi a lényege ennek a kerdésnek?

Hát, meg sok minnden tudok irni, de egyelőre, csak ennyit irtam! :D

Amikor találkozom új emberekkel, sokan ugyanazt kérdezik.

"Hogy érzél Magyarországon?" 

Megmondom őszintén, nem szeretem ezt a kerdést, mert tetszik az itteni életem, ezért itt maradtam, de néha nagyon nehéznek is érzem.
Néha nagyon egyszerű dolog is nehezen megy Magyarországon. Ilyenkor olyan sztresszt érzem, ami soha nem tapasztaltam Japánban. Persze, ott is van sok sztressz, de itt Magyaroszágon mási fajta sztresszt találom, ami tényleg fárasztó néha. :(

És amikor valaki, aki nem igazán ismerem, kerdezik ezt a kerdést, nem is tudhatom hogyan érteni fog engem. Mivel külföldi vagyok, ha rosszul mondom magyarokról, lehet, hogy egy ellenségnek nézni fog rám, és ezt nem kivánok.
Ezt a témat akkor tudok nyugodtan beszélni, amikor jobban ismerjük egymás. Ezert, mindig csak egyszerűen probálom válaszolni. "Jól érzem, de néha nehéz is". És csak jókat probálom mesélni.

Ezért ha személyesen ismerkedsz engem,inkább ne hozd ezt a kerdést. 
De viszont amikor kezdek mesélni erról, azt jelenti, hogy igazi barátok lettunk! :)

Budapesten élő japán vagyok. A magyar ferjemmel és két cicaval egy panelházban élek.
Bár nem szeretjuk ebben a házban lakni, Japánban is egy ugyanilyen házban laktam a csaladommal.

Én Yokohamaból jöttem. Nagyon szép kikötő város, amely Tokió méllet van.

Bár nagyon tiszta és modern a város, Budapesti lakások jobban szeretem. Tudjátok miert?

Azert, mert télen nagyon hideg japán házban!!

Japán ház falai nagyon vékonyak, és mivel Yokohamaban melegebb a tél mint Budapesten, ott nincs jó fűtés rendszer.

Én mindig télen hazamegyek Japánba, mert olcsobb a jegy, de sokszor beteg lettem a hideg miatt.

Azt se szeretem, hogy japán házban padlón ülünk.
Talán lehet mondani, hogy mar Europai lettem, mert padlón űlés nem kenyelmes nekem. :(

Ne gondoljatok, hogy minden japán emberek olyanok mint én.  Mivel régióta itt vagyok, japán kaja nelkül is mar tudok élni, de sok japánok nem ilyen.

Bar az életmódom sokat változott, a szivem meg mindig japán.

Ebben a blogban, szeretnek irni amit látom Magyarországon. Nem csak jókat irok, hanem rosszat is. Lehet nem fog tetszeni mindenkinek, de örülnék, hogyha itt tudnak kommunikálni mási magyarokkal őszintén.

És magyarul is szeretnék gyakorolni. Én nem vagyok jó iró, de probálom mindig valamit irni.